Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Néprajz - Molnár Ildikó: Hollókő gazdasági változásai az elmúlt másfél évszázadban, különös tekintettel a Világörökségi cím elnyerése utáni időszakban
Gazdálkodás Földművelés lehetőségei A paraszti gazdálkodás elemei helyhez kötöttek, és jobbára a faluközösséghez tartozó művelhető területeken történik, amely fekvését tekintve a falu határa, vagy a telek. A Hollókő határában az 1860-ban lezajlott tagosítás után a legtöbb család 2-3 holdas paraszti birtokot kapott az egykor egységes uradalmi birtokokból. A föld, az elvárható terméshozam szempontjából rossznak minősül, ezen okok miatt kevés gabonát és egyéb terményt tudtak azokról betakarítani. Szántóföldek aratás után. Manga János felvétele, 1949. PMF1099 Azt a pár tehetősebb gazdát, akik a felosztás után 20-30 hold földdel gazdálkodhattak, azokat a falubeliek „boldogoknak” nevezték. A legtöbb lakos továbbra is a megmaradt uradalmi birtokhoz tartozott és évi 30 - 60 nap úrdolgát (ingyenes napszámos munka) kellett végezniük. Ez a nyár közepén végzett ingyenes munka, a kevés és rossz minőségű földterületek összességében arra késztették a zselléreket, hogy az alföldi nagy gazdaságokba szegődjenek summásoknak. A summásként megkeresett összeg biztosította egy család megélhetését a zordabb téli időszakokban. Emellett sokan, a földnélküliek vagy kisbirtokosok közül a nehéz és veszélyes bányászéletet választották, és elkezdtek a Salgótarján környéki szénbányákban dolgozni. Hagyományos, erdei munkák Fakitermelés Hollókőn - ahol a határ nagy részét erdők veszik körül - a fűtéshez, az építkezéshez, gazdasági épületek felállításához, eszközkészítéshez, de termőföldhöz jutás miatt is sok erdőt irtottak. A valamikori erdők helyén keletkező szabad földterületeken, az „irtáso299
