Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Művészettörténet - K. Peák Ildikó: „Concerto bizarro” – Gulácsy Lajos utolsó alkotásai a Mihályfi-gyűjteményben
XXXVII. KÖTET A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE NEOGRAD 2013 MŰVÉSZETTÖRTÉNET „CONCERTO BIZZARRO” Gulácsy Lajos utolsó alkotásai a Mihályfi-gyűjteményben K. PEÁK ILDIKÓ Concerto bizzarro - Gulácsy Lajos festőművész utolsó alkotásainak egyike. Az 1916 és 1918 között keletkezett, az Első Magyar Látványtár tulajdonában lévő ceruzarajzon szemüveges, Einstein-frizurás, bajszos alak kottába nézve, szinte ordítva énekel, tágra nyitott szája mint hatalmas seb, nincsenek lábai, haját, bajszát valami szörnyű szélroham rázza. A háttérben apró, ákombákomszerű pálcika figurák küzdenek egymással és hangszereikkel. Különös, nyomasztó ez a rajz, semmit sem találunk rajta a nagyközönség által ismert Gulácsy édes, rokokó világából, kora reneszánsz lírájából. Egy kétség- beesett, összezavarodott lélek üzenete ez, segélykiáltás az ép elme számára felfoghatatlan világból. Gulácsy utolsó korszakából származik a mű, amely más, azonos időben keletkezett alkotásokkal együtt a művész üldözési mániával, skizofréniával terhelt utolsó, még festéssel, rajzolással töltött éveiben keletkezett. Bár írásunk tárgya Gulácsy - akinek életműve és különös figurája valószínűleg sokunk számára ismerős - utolsó alkotói időszaka, nem térhetünk ki a művész életének és munkásságának rövid, vázlatos ismertetése elől, annál is inkább mivel Gulácsy személyisége és életútja többé-kevésbé önmagában hordozta a későbbi, tragikus sorsot. Gulácsy Lajos 1882. október 12-én született Budapesten, Gulácsy Lajos második házasságából, egyeüen gyermekként. Apja 1905-ben bekövetkezett halála után a családot elsődlegesen édesanyja, annak egyszerre féltő-óvó, ugyanakkor zsarnoki viselkedése jelentette a számára. Gulácsy tehetsége már korán megmutatkozott, még a Zerge utcai főreáliskola tanulója volt, amikor a Műcsarnok kiállításra fogadta el a Szerénység laka című festményét. 1900-ban felvételt nyert a Mintarajziskolába, ahol nem egészen egy évig volt Balló Ede és Loránfi Antal tanítványa. 1900-ban a Szépművészeti Múzeumban, 1901-ben a Nemzeti Szalon kiállításán szerepelt alkotásaival. 1902 januárjában Rómába utazott. Ez volt az első itáliai útja, melyet számos olaszországi tanulmányút követett. Mondhatjuk, egy rövid - néhány hónapos - Párizsba tett tanulmányút (1906) kivételével 1915-ig élete és munkássága túlnyomó részét a számára oly kedves Itáliában töltötte. A külföldön töltött alkotó időszakok azonban egyáltalában nem akadályozták meg Gulácsy Lajost abban, hogy idehaza komoly egyéni és csoportos kiállításokon vegyen részt. Csupán 1908-ban számos tárlaton szerepelt, így bemutatkozott a Nemzeti Szalonban, a Művészek és Iparművészek Egyesületének tárlata230
