Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Művészettörténet - Shah Gabriella: A balassagyarmati görögkeleti templom ikonosztázionja
Vukovics Koszta, a szentendrei Szerb Ortodox Egyházi Múzeum muzeológusa részletesen foglalkozott Zsivkovics művészetével, s megállapította, hogy a balassagyarmati ikonosztázionon „teljesen egyértelműen a klasszicista felfogás irányában történt elmozdulás, ami különösen érzékelhető a trónusikonokon is. (...) A trónusikonok szellemében festette meg az oldalsó ajtókat is, a Királyi ajtóra pedig egy leegyszerűsített kompozíció kerük, teljesen a kép előterébe állított álló alakokkal A szoborszerű megfogalmazásra való törekvést megfigyelhetjük az apostolok ikonjain is, azonban a trónusikonoktól eltérően ebben az esetben az alakok merev teátrálisabb testtartásban lettek megfestve. (...) A balassagyarmati ikonosztázion összetettebb kompozíciói nem mutatnak lényegesebb elmozdulást a klasszicizmus irányába. így például az Utolsó vacsora megjelenítésében megfigyelhető a szereplők dinamikusabb elrendezése, a Krisztus feltámadása és az Istenanyja megkoronázása kompozíciókon pedig kitűnik a barokk, a rokokó és a klasszicista megoldások egyidejű alkalmazása. ”14 A balassagyarmati képek kompozícióit az ikonfestő mester szigorúan a táblák által meghatározott formákba komponálta. Ikonográfiáiig Jankovicz Miklós ikonosztázion- ja az ötzónás ikonosztázion típust képviselik, melynek kialakult, hagyományokon nyugvó képprogramja van. Minden tábla a középtengely kiemelését szolgálta. A középtengelyen a királykapu szárnyain az Örömhírvétel látható, vagyis Gábriel megjelenése Máriának, mely ikonokkal kezdetét veszi a megtestesülés és megváltás tematikája. A királykapu mellett az alapikonok helyezkednek el, balra Mária a Gyermekkel, jobbra Krisztus. Az Örömhírkép felett egy kisebb lunettában az Utolsó vacsora, felette Krisztus feltámadása, efelett pedig az Istenanya megkoronázása látható. Ezt zárja le az ikonosztázion legtetején a kereszt, melyet jobbról és balról az Istenszülő és Evangélista (Teológus) Szent János képe fog közre. Mária fájdalomtól megtörtén áll fia mellett, bal kezében kendőt tart. János szeméből könnyek folynak, végtelen fájdalom ül az arcán. A kép hátterében Jeruzsálem látható. A hagyomány szerint János Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt és annak környékén hirdette az evangéliumot. A képfal legtetejét próféták tondói zárják le. Ezek az ábrázolások azonban nem maradtak fenn, hollétük ismeretlen. A legalsó sor az ünnep-sor, melyből a balassagyarmati ikonosztázionon Lázár feltámadásának, Krisztus színeváltozásának, a jeruzsálemi bevonulásnak és János fejvételének jeleneteit ábrázolta Zsivkovics. Jankovicz Miklós aranyozott, stilizált és virágot tartó indafaragványok, rózsafejekkel, babérágakkal körbefont, csokorra kötött szalagdíszek és naturalisztikus kialakítású akantuszlevelekkel díszített ikonfalba kerültek később bele Zsivkovics képei. Az Utolsó vacsora ikonon Jézus látható a tanítványaival. Húsvét első napjának estéjén Jézus apostolai körében fogyasztotta el az utolsó vacsorát. Ezt az ünnepet az Úr a zsidó nép Egyiptomból való szabadulásának emlékére rendelte el. Zsivkovics a képen a kenyértörés jelenetét ábrázolja: az elárultatásának éjszakáján „vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítSimon apostol 14 Vukovics Koszta: Mihajlo Zsivkovics (1776-1824) Növi Sad, 1997. 41. p. 226