Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Múzeumtörténet - Patay Pál: Hat és fél év a Palóc Múzeumban
a múzeumnak segítséget nyújtani, például ásatással, méghozzá társadalmi munkában, azaz fizetség nélkül. Társadalmi és diákmunkáért nem lelkesedtem (lásd Ecseg], de átvillant az agyamon, itt az alkalom, hogy megvallassam a szügyi Leányhegyet. A vasútról is jól látható, hogy a Leányhegy csúcsát két mesterséges árok veszi körül. Ismertem már a megyében több hasonlót, mint például Nógrádmarcalon a Kerekdombot, Nagylócon a Várhegyet, de hogy ezek valóban egykori várak maradványai-e és milyen korból származnak, arra a szakirodalomban semmilyen biztos adatot sem találtam. (Márton Lajos lehetségesnek tartotta, hogy a honfoglalást megelőzően a szlávok várai lettek volna. 13 *) Május 16-án fel is vonultak a diákok. Meglepetésemre XIII-XIV. századi kerámiatöredékeket hozott napfényre az ásójuk! Volt, hogy a falubeliek hívták fel a figyelmemet egy addig a történészek által nem ismert kisvárra. Magyargécen voltam egyszer ismeretterjesztő előadást tartani. Az előadás után a hallgatók említették, van valami az erdőben, ami bizonyára fog érdekelni, a Dobovár (és nem Dobóvár). Szólnak az erdésznek, az majd elvezet oda. Ahogy ballagunk az erdőben, mondja nekem az erdész, sajnálja, hogy este nem volt ott az előadásomon, mert hát a régi dolgok őt is érdeklik.- Hallottam, hogy lesz valami előadás, de hát azt hittem, megint a begyűjtésről, vagy valami efféléről lesz szó. Rövid szünet után folytatta:- Pedig gondolhattam volna, tudhattam volna, hogy nem arról lesz szó, hiszen mondták az emberek, rendes valaki jött a faluba.- Miért mondták, hogy rendes valaki jött?- Mert, ahogy többször föl és alá járt a főutcán, mindég köszönt az idősebbeknek. 1956. október 23-dika Rádon, egy ásatáson ért. 25-én ugyan visszajöttem Gyarmatra, de másnap visszamentem Rádra a munkásokat kifizetni, majd onnan Pestre, a családomhoz siettem. (A feleségem állapotos volt és a Stúdió közelében laktunk.) Csak december elején, amikor a vasúd forgalom megindult, tértem vissza. Tudomást szereztem Manga igazgatóval kapcsolatban egy, a személyemet súlyosan érintő alaptalan kijelentéséről, ami miatt nem óhajtottam tovább Gyarmaton szolgálni. Kértem a Minisztériumtól az áthelyezésemet - bárhova az országban. Hamarosan meg is jött a válasz. Korek József, aki akkor ideiglenesen a Múzeumi Osztályt vezette, áthelyezett a Magyar Nemzeti Múzeumhoz. 1957. január 18-án hagytam el Balassagyarmatot. De nem lettem hűden Nógrádhoz. Az előző évi szügyi ásatás eredményeire fel, további három hasonló, körülárkolt hegycsúcson, Nógrádszakálban a Kastélyhegyen, Mátraszőlősön a Kisvárban és Vanyarcon a Hrasztin végeztem még a nyáron kisebb ásatást. A mátraszőlősi Kisvárban végzett feltárás - amelyről egyébként oklevél tanúskodik, hogy a Kacsics és Rátot nemzetség között támadt fegyveres viszályban 1290-ben elpusztult (lásd Vörösmarty, Két szomszédvár) - megerősítette a Leányhegyen tett megállapításomat, hogy ezeken a körülárkolt dombcsúcsokon a XIII-XIV. században toronyszerű kis várak álltak. Ezzel a középkori régészet egy új fogalommal gyarapodott: a kisvár. Amikor 1957 nyarán Mátraszőlősön a Kisvárt ásattam, megtekintettem a Királydombon nyitott kavicsbányát, ahonnan még a tavasszal két kelta sír leletei (kr.e. II. szd.) a 13 Márton Lajos: Nógrád vármegye őskora. In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. (Budapest é.n.) 338-339. 20
