Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Múzeumtörténet - Patay Pál: Hat és fél év a Palóc Múzeumban
Nemzeti Múzeumba jutottak. A bánya falában egy félbevágott egykori gödör foltja rajzolódott ki, amit az iskola igazgatójának fiával ki is bontottam. Sírgödör volt, amibe egy halott hamvait helyezték el. Egy év múlva eszembe jutott Mátraszőlős. írtam az igazgatónak, nem jöttek-e elő újabb leletek? Postafordultával jött a válasz (VI. 24.). A Kastélydombból gépi erővel termelik ki és hordják a földet az épülőfélben lévő új 21-es sz. műúthoz. A déli vonattal mentem is ki Szőlősre. Éppen jókor érkeztem. A feltalajtól már megtisztított területen ki is rajzolódott egy sír foltja. Egyből nekiláttam a feltárásnak, mert ha nem teszem meg, még aznap, vagy éjjel elpusztította volna a hegymaró munkagép. (Az út építése éjjelnappal folyt.) A nap már hanyatlóban. A lelőhely a faluba vezető műút közelében, a szélső házak mellett volt. Sokan álltak körülöttem, nézték hogyan bontom a sírt. Egyszer csak arra figyeltem fel, hogy egy asszony azt kérdezi, hol fogok éjszakázni? Hát bizony, még nem volt időm erről gondoskodni.- Hót akkor jöjjön mináhmk - szólt eredeti palóc tájszólásban. Kényelmes szállás volt a kelta temető tőszomszédságában. Ekkor azonban csak négy napig voltam Szőlősön, mert a földkitermelés valami miatt leállt. Augusztusban újraindult. Most egy teljes hónapot töltöttem ott (VIII. 13-IX. 13.). Sőt az akkori főnököm, Korek József is kijött a segítségemre, mert a gépek éjjel is dolgoztak és egyre-másra jöttek elő a sírok. Volt, amikor éjjel 10 óra után, a szkréper reflektorának világánál bontottunk egy sírt. (A vezetője kapott vagy húsz forintot, hogy leálljon a munkával és ránk világítson.) Az is megtörtént egyszer, hogy éjjel a hegymaró egy, még ki nem bontott sírt ért el. A sír földje kemény volt, és amikor a gép kanala alulról elkapta, nem omlott széjjel. Reggel egy kocka alakú tömbben kifordulva, az oldalán fekve találtuk a bánya falának szélén. Négy kiváló helybeli munkásunk volt, az egyikük történetesen a falu sírásója. Ha kellett mindig vállalták a túlórát.15 Gajzágó Aladár salgótarjáni tanár, aki különben egy tarjáni múzeum megszervezésén fáradozott, megkeresett, hogy a megyében volt középkori várakról - amelyek közül többet a turisták sűrűn látogattak - éppen a turizmus érdekeit szolgáló ismeretterjesztő füzetet hozzunk napvilágra. Az ötlet kedvemre való volt, meg is állapodtunk, ő ír az általánosan ismert kővárakról (pl. Drégely, Hollókő, Salgó), én meg az általam számba vett, előbb említett kisvárakról. A munka 1961-re el is készült, szakszerű lektoráláson át is esett, de kiadásra nem került. Azonban nem veszett el; a Kubinyi Ferenc Múzeum adattára őrzi. A turizmus érdekeit szolgálná, ha kiadásra kerülne, természetesen az újabb jelentős kutatások eredményeit beépítve. Gajzágónak sikerült is elérnie, hogy Salgótarjánban a város egy „munkásmozgalmi’’ múzeum létesítésével és vezetésével bízza meg 1960-ban. Közölte is velem, hogy rendelkezik ásatásra felhasználható összeggel. Egyben megkért, tegyek javaslatot, hogy hol történjen az, és vállaljam annak a vezetését. Ismertem a Pécskőről Dornyay Béla által az 1920-as években begyűjtött késő-rézkori leleteket, jártam is már ott. Érdekelt az 520 m magasságú hegycsúcs bazalt sziklakúpjának tövében lévő lelőhely; ezt javasoltam. De minthogy a késő-rézkorral addig magam nem foglalkoztam tüzetesebben, felkértem Korek Józsefet, akinek ez a közelebbi szakterülete volt, az ásatáson való részvételre. A 15 A mátraszőlősi ásatást Almássy Katalin (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza) publikálta. A Mát- raszőlős-királydombi kelta temető. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve. 21
