Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Balogh Zoltán: Mozaikok Salgóbánya történetéből
ti Kaszinó tagjai tették tiszteletüket. Amikor a salgói zászlót kihozták az irodából, a sal- gói zenekar a Himnuszt játszotta, majd 15 fehér ruhába öltözött koszorúslány jelent meg Szlovikovszky Olga vezetésével, aki nemzetiszín szalagot tűzött a zászlóra. Ezután díszmenet indult a telep parkjába az ünnepi mise és az ünnepély megtartására. A menetet Ursutz József acélgyári karmester vezette, majd az Acélgyári Olvasóegylet tagjai következtek díszzászlójukkal, utánuk pedig a bánszállási küldöttség. Őket követte a salgói zászló a 15 koszorúslánnyal. A menetet a salgói alkalmazottak zárták, a bányászok bányász ruhában, a műhely munkások kék öltözetben, élükön Laun Ferenc bányafőnökkel. A park előtt Szlovikovszky Emil bányafőnök fogadta a zászlót és a vendégeket. A parkba tárnabejáratot ábrázoló diadalkapun lehetett belépni, amelyen az 1899 és 1909- as évszám díszlett. A parkban már ott voltak a salgóiak és a zagyvaiak lobogókkal érkezett búcsújáró menete. A miséhez a bánya kotogó (azaz a klopacska) mélabús hangja szólította a hívőket. Az ünnepi alkalomra felállított oltárnál Herczeg János plébános celebrálta a misét. A misén felváltva a salgói zenekar és a dalegylet működött közre. A mise végén a zászlót megkoszorúzták, majd Gleidura Géza apátplébános mondott a munkásoknak szívhez szóló beszédet. A zászló megáldása után két bányaaltiszt mondotta el a megható bányász imát. A menet érkeztekor és a mise alatt taracklövések szóltak. A zászló megáldása után a közönség elöl a zászlóval az élelmezési épület elé ment az alkalmazottak díszsorfala előtt és a zenekar indulói hangjára. Délben közös ebéd kezdődött, amelyen a salgótarjáni cigányzenekar játszott. A cikk írója kiemelte, hogy az ebéden a salgói munkások 6 képviselője is résztvett. A felköszöntő beszédek között Wabrosch Béla a bánya-és kohóalkalmazottak kulturális intézményeit dicsérte. Délután a közeli erdőben a salgói zenekar és a dalkör adott hangversenyt, amely után tánc majd este tűzijáték volt. „Az egész ünnepély jól sikerült, a résztvevők s a salgói munkások közt mindvégig a legjobb egyetértés és jókedv uralkodott, mutatva azt a szívélyes jó viszonyt, mely a gyár vezetősége és alkalmazottai közt uralkodik. ” - értékelte a bányászati szaklap az ünnepélyt. „Ilyen sikerült ünnepélyük rég nem volt a salgóiaknak, de nem is lesz egyhamar. ” - írta a Salgótarjáni Hírlap.11 Az első világháború és a forradalmak idején, főként a katonai bevonulások miatt, mint mindenütt, Salgóbányán is lelassult az olvasóegylet működése. Az egyesületben az 1920-as évek elejétől élénkült meg ismét az élet. Az egyesületi élet újraindulását jelzi, hogy az olvasókör tagjai 1920-ban megalakították az első salgói sportegyesületet, a Salgóbányatelepi Football Clubot. A testnevelési törvény értelmében 1925-ben megszervezett salgóbányai leventék a Salgótarjáni Acélgyári Levente Egyesület Salgóbányai Alosztályát alkották. A salgóbányai cserkészeket a Rimamurány - Salgótarjáni Vasmű Rt. 925. sz. Balassa Bálint cserkészcsapata tömörítette. Az 1920-as években jött létre az első salgóbányai nőegylet is, Salgóbányai Leányegyesület néven. Az egyházi és karitatív tevékenységeket szolgálta a Salgóbányai Oltáregyesület kultúrszakosztálya. Az első világháború alatt a salgói bányaüzem vezetésében bekövetkezett személyi változások segítették Salgóbánya társadalmi életének további fejlődését. 1917-ben került 11 A salgóbányai ünnepély. Jó Szerencsét 1909. szeptember 5. 818-819. epa.oszk.hu. Letöltés ideje: 2014. II. 28., Borbála ünnepély. Salgótarjáni Hírlap 1909. augusztus 15, Ünnepély Saigon. Salgótarjáni Hírlap 1909. augusztus 29. 179
