Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Judik Dorottya: Siketek összeírása az 1840-es években – avagy a fogyatékosok a történelemben
mű, mely foglalkozik a fogyatékkal élők történetével is.3 Átfogó, történeti korokon átívelő monográfiák pedig még nemzetközi szinten sem lelhetők fel. Inkább az a jellemző, hogy a nem történeti irányultságú munkák bevezető részében találunk históriai áttekintéseket. Ez pozitív tény, hiszen jelzi, hogy egy adott tudományág érzékeli a saját történeti beágyazottságát.4 A fogyatékos emberek valóságos körülményeinek rekonstruálását a forráshiány nehezíti, ugyanis a történettudomány csak olyan témákat tud kutatni, amelyekre nézve forrás áll rendelkezésre. Ez a forrás természetesen sokféle lehet: írásos, képi vagy akár szájhagyomány útján reánk hagyományozódott anyag. így a fogyatékosságtörténeti kutatások során alapvető kérdés, hogy egyáltalán létezik-e forrás vagy sem. Hallássérültek történetének vázlata a reformkorig5 A fogyatékosságtörténeti kutatásokról szóló bevezetőben említett nehézségek ellenére felvázolható egy történeti séma. Könczei György szerint „a fogyatékosság problémája egyidős az emberrel, de mai roppant elterjedt, súlyos formájában új keletű: egyfelől folyamatosan lassan, de a 20. század közepétől vált világméretű problémává.”6 7 Az ókorban a betegség és a fogyatékosság mögött isteni büntetést, túlvilági hatást láttak, ha nem volt evilági magyarázata. Arisztotelész a siketségről azt állította, hogy aki „siketnek születik, az érzéketlenné válik a gondolkodásra”.' Arisztotelész a siketekkel együtt a fogyatékosokat „felesleges” embernek gondolta. Érdekes módon a mezopotámiai előjeljósló szövegekben a fogyatékkal élők bizonyos csoportjai jelenlétének pozitív jelentést tulajdonítottak: „ha egy városban a némák számosak, ez azt jelenti, hogy a városnak jó lesz”.8 A zsidóság legjelentősebb írott forrásában, a Tórában a következőket olvashatjuk. „Ne átkozd a némát, és ne tégy akadályt a vak útjába, hanem féld Istenedet”.9 A régi zsidók fontosnak tartották, hogy fogyatékossága miatt valakit ne érjen hátrányos megkü3 Kálmán Zsófia-Könczei György: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Bp., 2002. Osiris Kiadó (továbbiakban Kálmán-Könczei, 2002) Adatokat találunk Könczei György: Adalékok a fogyatékosság történetéhez és antropológiájához. In: Közvetítés. Fogyatékosságügy és média Magyarországon. Szerk: Litavecz Anna. Bp., 2004. 4 Szociológiai témában találunk példákat - Könczei György: Fogyatékosok a társadalomban. Bp., 1992. Gondolat Kiadó 5 Az áttekintés a címben szereplő összeírások elkészültéig tart. A dualizmus korától bőségesebb adatok állnak rendelkezésre a hallássérültek magyarországi történetéről, de ez már egy másik tanulmány tárgyát képezi. 6 Az idézet - Andor Csaba: Merre tovább, melyik úton? A fogyatékosügy a szociál- és a foglalkoztatáspolitikában. Jegyzet. Bp., 2009. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar. 8. p 7 Fogyatékosságtudományi fogalomtár. Szerk.: Könczei György, Maróthy Johanna. Bp., 2009. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar. 9. p. 8 Kőszeghy Miklós-Parragh Szabolcs: „... nem voltak fogyatékosok a történelemben...” 2003. Kézirat. 7. p. Ellenben a vakok jelenléte negatív előjelnek számított. Arra vonatkozólag nincs magyarázat, hogy a siketek jelenléte miért jelentett jót, a vakoké pedig negatívot. 9 Kálmán-Könczei, 2002. 32-34. p. Az idézet Leviták könyve 19.14. 108