Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Judik Dorottya: Siketek összeírása az 1840-es években – avagy a fogyatékosok a történelemben
lönböztetés, az illető a társadalom többi tagjához hasonló életet élhessen. Ismerték és engedélyezték a siketek egymás közötti kommunikációját. Ez azonban nem volt egyenlő a siketek elfogadásával, ugyanis a beszédet nem fogadták el a jogi ügyek és egyházi szertartások alkalmával, a siketek szókincse nem volt elégséges a különböző jogi kifejezések használatára, így nem tartották őket alkalmasnak a jogi ügyletekben való részvételre.10 11 12 13 Ez a hozzáállás figyelhető meg Justinianus bizánci császár törvénykönyvében is: „a siketnéma végrendeletéhez az ő saját kezű aláírása szükséges’’, egyébként ép hallású ember esetében hét tanú mellett elegendő volt a szóbeli kijelentés. A római jog szintén az élőbeszédet fogadta el, mint akaratkifejező eszközt.11 A görög történész, Hérodotosz a görög-perzsa háborúról szóló munkájában olyan egyiptomi érméket említ meg, melyek értéke az egyik oldalon ujj-jelekkel, a másik oldalon római számokkal volt feltüntetve. A mediterrán országok kereskedelmében az ujj-jeleket segédnyelvként használták. Ez alapján feltételezhetjük a kézbeszéd alkalmazását, amelyet valószínűleg az ókori egyiptomi siketek is ismertek. így a kereskedelemben a görögök és a rómaiak jelek útján is érintkeztek egymással. Platón görög filozófus a jelbeszédet a polgári erények közé sorolta, mert ez szerinte műnyelv.1“ Hérodotosz korábban említett munkájában elmesél egy történetet: Kroiszosz király uralkodása idején a müsziai Olümposz vidékén egyszer egy hatalmas vadkan jelent meg és az ott élők földjeit tönkretette, ezért a lakosok Kroiszoszhoz fordultak, mivel a fia nagy vadász hírében állt, Kroiszosz azonban egy látomása miatt nem engedte a fiát vadászni, és a következőket mondta neki: „Te vagy egyetlen gyermekem, hiszen a másikra, aki süketnéma, nem számíthatok”}3 Az ókori görögöknél, különösen Spártában hatalmas kultusza volt az egészséges, kisportolt testnek, és ha valakit valamilyen fogyatékosság ért a háborúban, vagy valamilyen fizikai munka következtében, a fizikait nem kötötték össze a jellembeli fogyatékossággal.14 15 Érdekesség gyanánt ki lehet emelni egy, a görögkeleti egyház Apostoli kánonjában található tételt: „Ha a férfi siket vagy vak, ne legyen püspök belőle, nem mintha megbecs- telenített lenne, hanem mert az egyház érdekei nem szenvedhetnek csorbát”}s A hallássérültek középkori történetére vonatkozólag alig van írott forrásunk. A középkorban bekövetkező társadalmi változások kihatottak a fogyatékossággal élő emberek helyzetére. A középkori Európában általánosan elterjedt keresztény egyház irányító 10 Vasák Iván: Ismeretek a siketekről 1996. Kézirat. 10. p. (továbbiakban Vasák, 1996) 11 A római jogot követő európai jogrendszerekben is, egészen a 18. századig ez a gyakorlat volt jellemző. Kosa Ádám-Lovászy László: Rövid történeti áttekintés a hallássérültekrőL Kézirat, é. n. 2. p. (továbbiakban Kósa-Lovászy, é. n.) 12 Vasák, 1996. 10. p. 13 Hérodotosz.: A görög-perzsa háború. Bp„ 1998. Osiris Kiadó. I. köt. 38. fej. 14 A Lükurgosz spártai király nevével fémjelzett spártai történelem egy fejezete, a fogyatékkal született kitett gyermekek története: nem fogadták el őket, születésük után levetették őket „a Taigetosz Apothetai nevű szakadékéba, azzal a meggyőződéssel hogy nem előnyös sem a gyermeknek, sem az államnak, ha egy születésétől kezdve gyenge és életképtelen ember életben marad”. A hallássérülés azonban nem volt mindjárt egyértelmű fogyatékosság, jóval később vált nyilvánvalóvá. De ha ki is derült, akkor a hallássérültek egész életükre erősen kiszolgáltatottá váltak az ép hallásúak felé. 15 Kálmán-Könczei, 2002. 35. p. 109
