Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Történelemtudomány - Komjáti Zoltán Igor: Amikor az ellentétek kiéleződnek…

Ebeczky rettenetesen káromkodik, Koronczai János pedig nem hogy csitította és csen­desítette volna, sőt, még jobban hergelte Bélteky ellen. A tanú látta Ebeczkyt, hogy sebe- sülten-véresen az ágya szélén ült, és „gyilkos ördögadtának nevezte” az alkapitányt, és még azt is mondta, hogy amint elengedik innen, azonnal elmegy a házához, és belövöl­döz az ablakán. A tanú mást nem vall. A vallomásszedők ezután a vallatási engedély utolsó pontja alapján átadják a tanú- vallomásokat a felperesnek, miután Füleken augusztus 18-ai dátummal aláírták és pe­csétjükkel hitelesítették azt. A tanúvallomásokból nyilvánvalóan kiderül, hogy Ebeczky Menyhért ittas volt ugyan a tett elkövetésekor, de már kijózanodása után is, szándékosan meg akarta ölni Bélteky Pál alkapitányt. Több tanú említi, hogy valóban volt valamiféle harag és ellenszenv kö­zöttük, ami vélhetőleg személyes sérelmekből származhatott, de nem konkrétan attól, hogy Ebeczky gyereke fejéhez töltetlen pisztolyt nyomott az alkapitány, de nem is attól, hogy egy kanca minősége miatt szólalkoztak össze, hiszen láttuk, hogy Bélteky nagyon is türelmes volt hosszú időn keresztül, és csak a végén kezdett bosszankodni. Vélemé­nyem szerint Bélteky Pál valamilyen formában (de akár többször is) anyagi kárt okozott a múltban Ebeczky Menyhértnek, vagy akadályozta a polgári igazságszolgáltatást. A ne­mesember magában „dédelgette” ezt a haragot, de ellene menni nem mert (vagy nem volt ajánlatos!), viszont a türelmét elvesztette azon a napon. Mai találó kifejezéssel élve (bár tudományos cikkbe nem illően) úgy mondanánk: „bekattant”, és minden méltósá­gát, önkontrollját elvesztve, rárohant az alkapitányra. Haragjának megnyilvánulása ab­ban is manifesztálódott, szinte fő érv volt, hogy Bélteky Pálra a legsúlyosabb bűnét kia­bálta rá, az 1. számú jegyzőkönyvben is említett szécsényi gyilkosságot, amit a részeg nemes a legalacsonyabb rendű dolognak tartott. Az a tény, hogy Ebeczkyt több alkalommal is „kijózanító” hatások érték (azaz különböző személyek feltartóztatták, akár lovon akart menni, akár csupán vezetve azt, megállították és visszatartották; a puska hangos dörrenéssel elsült; leesett a ló­ról; megverték; volt egy egész éjszakája a mámor kipihenésére), és hogy még más­nap is gyilkos indulatok dúltak benne, az a fentiekben jelzett idegállapotra utal. (Ebeczky Menyhért egyébként hajlamos volt a kötözködésre, Dobay János is emlí­tette vallomásában, hogy a Béltekyvel való affér előtt is összetűzésbe került a rab- biátus természete miatt, és az utókorra rámaradt egy másik eset 1680 októberéből, amikor a nemesember a várkapunál szolgálatban álló végvári katonára támadt rá szóval, és csúnyán rákáromkodott.18) A Fülekre beköltözött nemesség az egész ügyben nagyszerű támadási lehetőséget lá­tott a katonai vezetők ellen, mint ezt Koháry István is panaszolta Esterházy Pálnak júni­us 2-án írt levelében. Minden érintett vármegye azonnal ülést tartott, összeszedték Koháry István és Bélteky Pál „vétkeit”, és azonnal leveleket írtak az érintett főispánok­nak. Komoly hibának látszott, hogy a főkapitány megsértette a nemesi ház sérthetetlen­ségének jogát. Mindenképpen szükség volt a tanúvallatási jegyzőkönyvre. 18 MNL-OL C 1299. tekercs Na 16455., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Tanúvallomás Ebeczky Menyhért ellen (Fülek, 1680. október 24.) 101

Next

/
Oldalképek
Tartalom