Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Történelemtudomány - Komjáti Zoltán Igor: Amikor az ellentétek kiéleződnek…

Érdemes megfigyelni, hogy a vármegyei nemesség csakis a katonai oldalról elkövetett cselekedetei miatt vádolta az alkapitányt, holott Bélteky Pál magisztrátusbeli társuk, „kollégájuk” volt, hiszen 1672. augusztustól kezdve Pest-Pilis-Solt vármegyének alispánjaként is tevékenykedett, tehát az esemény időpontjában már 6 éve. Maga Ebeczky Menyhért is Nógrád megyei substitutus (helyettes) alispán volt, emellett Heves és Kül- ső-Szolnok vármegye jurasszora (nemesi ülnöke) is. A tanúvallomások főbb szereplői (Barsy János, Ötvös Márton, ifjabb Márton Nagy István, Dobay János, Fügedy István és Barátnaky Ferenc) szintén magisztrátusbeli pozíciókat töltöttek be. (Bár Bélteky Pál „megnyerte” a pert, mégis a katonai pozíciója megingott, mert már 1679 januárjában fontolgatni kezdte az alkapitányi posztról való lemondását, februárban az Udvari Haditanácsnak is írt, végül május legvégén valóban távozott. Ám az alispánságról nem mondott le, és további három évig, Fülek 1682-es ostromáig, posztján maradt. )

A 31 tanúzó közül 18 személy egyértelműen nemes volt: 11 férfi, 1 fiú (Pápai István), 4 asszony (Bekényi Zsófia, Kurinczi Orsolya, Horti Kovács Judit és Nagyváti Erzsébet),

1 özvegyasszony (Szőgyéni Borbála) és 1 lány (Pápai Zsuzsanna).

Nem nemesi származású volt tehát 13 tanúzó: 4 férfi, 1 asszony, 6 végvári katona és

2 fő Bélteky Pál szolgájaként.

A nemesi származású, vagy nemesi függésű tanúzók sokszor homályosan vallottak, vagy azért, hogy Bélteky Pálra hárítsák a vétket, vagy azért mert féltek a következményektől. De az sem kizárt, hogy annyira gyorsan történtek az események, hogy minden összemosódott, és kinek-kinek más-más aspektus maradt meg az emlékezetében. A folyamatos káromkodás (bár szinte minden tanúzó szájából más variációban hangzott el) ténye igaz volt, és Ebeczky Menyhért már ezzel súlyosan megsértette a kor erkölcsi és etikai normáit. Gyilkos szándékának kontinuálása pedig egyenesen tarthatatlanná tette helyzetét.

A nemesi származású asszonyok vallomása egybefüggött urukéval, mivel jogi helyzetük nem tette lehetővé az önálló tanúskodást, még ha nemesek is voltak. Ezt mutatja az is, hogy a két Pápai-gyermek közül a 16 éves fiú önálló tanúvallomást adott, míg a 15 éves lány az anyja szavait ismételte. Érdekes megfigyelni Horti Kovács Judit nemesasz- szonyt is, akinek férje (Megyei András) ugyan nem volt nobilis, mégis, mint házastárs, nem tett önálló vallomást. Viszont Gyöngyösiné Bekényi Zsófia (a tanúvallomást felvevő jurasszor felesége) önállóan vallott.

Meglepő a végvári katonák passzivitása. A szemük előtt zajlottak az események, és nem avatkoztak bele, pedig egy kemény, bátor és karizmatikus gyalogostiszt is ott tartózkodott, Kakukk Gergely, aki beleszólás nélkül tűrte az eszkalálódó eseményeket. Még a lövés utáni csetepatéban sem vettek részt. Nagyon valószínű, hogy az elöljáróktól szigorú parancsot kaptak arra, hogy semmilyen nemesek közötti perpatvarba vagy provokáló célzatú cselekménybe ne avatkozzanak bele. Bár az alkapitányukról van szó, a felettesükről, passzívan álltak ott, és a verekedésben csakis Bélteky szolgái vettek részt.

19 KOMJÁTI, 2012. 34-35.

102