Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Kerényi Éva–Angyal László: Vendéglátóhelyek, s azok nevei Losoncon a 19. század derekától a 20. század első feléig
NEOGRAD2012 • ADORNYAYBÉLA JLL.MÚZEUMÉVKÖNYVEXXXVI. Vté1" Losonc, ez a kereskedelem tekintetében szokatlanul gazdag és aránylag kisváros 1872-ben kapta meg a rendezett tanácsú város címet.4 S bár a megyeszékhely Balassagyarmat volt, kedvező fekvése mégis ipari és kereskedelmi hellyé predesztinálta. Régi szabadalmi város voltából folyik, hogy lakossága, mint városi polgárság, az iparra, kézművességre, a termelt áruk értékesítésére és a helyzete által természetszerűleg rárótt áruközvetítési és kicserélési szükségből, kereskedelemre adta magát. 1910-ben a lakosság 44,8%-a foglalkozott iparral, kereskedelemmel pedig 9,6%. Ugyanezen adatok 1930-ban már ekképp oszlottak meg: iparban foglalkoztatottak aránya 27,1%, kereskedelemben 15,9%.5 A város kereskedelmi szerepének jelentőségét érzékelteti, hogy a 18. század utolsó harmadától 1848-ig a kortársak a „Felvidék Debrecenének” nevezték. Losonc 1695. augusztus elsején kapott heti és országos vásártartási jogot.6 Az évi 6 - Bálint-, Szaniszló-, úrnapi, Sarlós Boldogasszony, Lukács- és Judit-napi - országos vásár és a csütörtöki hetipiacok forgalma és vonzáskörzete igen jelentős volt.7 1828-ban Losonc 68 000 környékbeli lakos számára volt az egyetlen, 52 000 falusinak pedig több közül az egyik vásárhely.8 Fényes Elek is úgy tartotta, hogy a losonci vásárok az ország legforgalmasabb gabona-, gyapjú- és marha-adásvételi fórumai közé tartoznak. A gabona-, bőr- és borfelvásárlók és -közvetítők, illetve a kocsmárosok, pálinkafőzők, mészárosok tömegeit Nógrád vármegye mezővárosaiban, ahogy többnyire Losoncon is, zsidók képezték.9 A 18. századtól görög-macedón kereskedők is megjelentek a városban, főleg textilárura specializálódva, a vármegye összeírói a 18. században csak őket tekintették hivatásos kereskedőnek.10 11 Az ipar meghonosodásáról Losoncon és környékén gyárak tucatja árulkodik, közülük kiemelendők azok, melyek élelmiszeriparral foglalkoztak: a Wohl- és Herzog-féle szeszgyár (1862-ben alakult, 1875-től borecetet termel), sörgyár (1870), élesztőgyár (1906).11 1901-ben két losonci pénzintézet, a „Nógrádmegyei Népbank” és a „Losonczi Takarék-és Hitelbank” mint alapító tagok részéről a kilenc évvel korábban létrejött és működő „Losoncz-Videfalvai Sörfőzde Sternlicht és Braun” cég tulajdonát képező sörgyárának megvétele merült fel, melyet „Losonczi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság” név alatt kívántak továbbműködtetni. Az üzlet Losonc ipari fejlődését nézve és az üzlet jövedelmezőségére való 4 Bartha, 1911. 5 Vigh, 2000. 38-45. 6 Bartha, 1911. 7 Drenko, 1997a. 20. 8 Vigh, 2000. 20. 9 Vigh, 2000. 20. 10 Drenko, 1997b. 64. 11 Drenko, 1997a. 21—22. 224
