Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Kerényi Éva–Angyal László: Vendéglátóhelyek, s azok nevei Losoncon a 19. század derekától a 20. század első feléig
NEOGRAD2012 • ADORNYAYBÉLA JÜ^MÚZEUMÉVKÖNYVEXXXVI. déglátás virágkora is, amely - az országos viszonyoknak megfelelően - a kávésipar fellendülését hozta és a kávéháznyitásban csúcsosodott ki. A kávéház alapításától kezdve fontos társadalmi, közéleti színtérként működött. A közönség egy része a fekete ital élvezetén kívül általában a társaság, a baráti beszélgetések kedvéért járt kávéházba. A jobb vendéglők kávéházak vendégköre a hivatalnokok, kereskedők és módosabb iparosok közül került ki. A tulajdonosok igyekeztek vendégeik szórakozásáról is gondoskodni biliárdasztal és kuglizó felállításával. A kávéházakból nem hiányozhattak a közönség zenei szórakoztatását ellátó cigányzenészek sem, Losonc esetében Rácz Rudi és bandája tettek szert jó hírnévre. Balogh Zoltán adatai alapján 1910-ben a vármegyében 46 szállodás és vendéglős működött (Balassagyarmaton 8, Losoncon, 12, Salgótarjánban 10, Szécsényben 3, Lőrinciben és Verőcén 4—4, Kisterenyén és Rétságon 2—2, Nagyorosziban, Szirákon, Pencen 1—1), a kávésiparral 32 vállalkozó foglalkozott, a vendéglős-, szállodás és kávésiparban alkalmazottak száma pedig elérte a 326 főt, mely értelmében a nógrádi vendéglátóipar a századelőn összesen 404 főt foglalkoztatott.45 A kávéházak Nógrádban is, mint máshol a polgári értékek kifejezői és közvetítői voltak. Losonc legnépszerűbb kávéházai a 19. század második felében és a 20. század elején a Berger és a Corsó voltak, de a losonciak gyakorta betértek a „Nemzetibe” is. A Corsó kávéház-at a város egyik legszebb épületei között tartották számon, jelentősen meghatározta a főutca arculatát. Megnevezései között előtte a Royal, Király Kávéház, Astoria is szerepelt. Az épület és a telek eredetileg a Bossnyák földesúri család birtokában volt, s tőlük vásárolta meg 1743-ban Fatavich Ferenc 810 magyar forintért. A Fatavich család később kibővítette az alatta álló Macza István-féle házzal.46 Az épület 1849-ben már egyemeletes volt, a város felégetésekor megsérült, tetőzete leégett, de 1850-re kijavították. Tulajdonosa 1905-ben Oppenheimer Ferenc ügyvéd lett, aki 1911-ben szecessziós stílusban átépíttette. Összesen 19 helyisége volt, a tulajdonos családjával az emeleti részben lakott. Földszinti, kávéházi részét 1912-ben Takács Lajos működtette.47 Az idősebb generáció visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a losonci polgárok szívesen jártak ide sakkozni, kártyázni.48 Ma már tudjuk, hogy mily szomorú sorsra jutott a város e domináns épülete, 1975-ben máig ismeretlen okból lebontották. A Berger (Szüsz) kávéház, ez az egykori gácsi és vasút utca sarkán álló vendéglátóhely tán a legismertebb s méltán a legszebb losonci kávéházak egyikének számított. Nevét mindig aktuális tulajdonosától kapta: Beneth, Berger, F.M.K.E., Szüsz. Az épületet Jakab Ottó építész tervezte, addig nem használt szecesszi45 Balogh, 2010. 34. 46 Hermel, 1997. 126. 47 Puntigán, 2007. 108. 48 Tóth Éva (szül 1934-ben) losonci polgár visszaemlékezési alapján. 231
