Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Régészet - Balogh-László Emese: A salgói vár kora újkori kerámiaanyag
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BELA UZEUM ÉVKÖNYVÉ XXXVI. A vár két szakaszban történő, Feld István által vezetett feltárása során (1981— 1984 és 2000—2006 között) jelentős kerámiaanyag került elő. A töredékek egy losticei és egy „bécsi típusú” grafitos fazék peremtöredéke, valamint egy szürke korsó és kancsó töredékein kívül mind fehérre - esetenként sárgásfehérre, illetve világos rózsaszínre - égő agyagból készültek. A fehér anyag, az agyag minősége, illetve az edények díszítésmódja alapján a salgói várból előkerült kerámiákat nagy valószínűséggel a legutóbbi évszázadokból jól adatolt gömöri fazekassághoz köthetjük, bár jellegzetes fehér anyagú edények már a 13—15. században is kedveltek voltak Buda környékén és az északkeleti Felvidék tágabb körzetében.27 A gömöri fazekasság jelentősége A néprajzi kutatások megállapításai szerint az északkelet-magyarországi fazekasság különleges csoportját alkotja a gömöri kerámia, melynek edényeit közel harminc település lakosai készítették.28 Kresz Mária 1960-ban megjelent alapvető tanulmányában, a hívta fel a figyelmet arra, hogy a fazekasmesterségben szakosodás figyelhető meg aszerint, hogy mely fazekasközpont látta el áruival az adott területet.29 így kialakultak az egyes központokra jellemző jellegzetességek. Azt, hogy milyen edények tartoztak bele az adott központ „profiljába”, azt leginkább az általuk használt agyag határozta meg. Mivel az egyes központokban használt alapanyag minősége igen eltérő lehet, így ezek között nagy különbségek alakulhattak ki. Kresz Mária mindemellett az agyag elemzése során megkülönböztetett kövér, illetve sovány agyagot, valamint meghatározta a tűzálló agyagot, mely 1600 Celsius fokos égetés során sem olvad meg. Ilyen tűzálló agyag kutatásai szerint a Kárpátmedencében csak a hegyvidékeken fordul elő.30 A gömöri fazekasokról a legkorábbi írott adatok a 16. századból maradtak ránk. A Fazekas, illetve a Hrcsár családnév ettől kezdve bukkan fel a megyében, majd a 17. század folyamán válik egyre gyakoribbá.31 Mivel az 1550-es évektől kezdve az egri vár építkezésein több zsaluzsányi és osgyáni fazekasmester dolgozott, 27 Holl, 1963. 335—393. Korai, 1300 körüli jellegzetes fehér kerámia került elő a vár legkorábbi alapozási rétegeiből is, vö: Feld, 1984. 228., 32. kép 28 Ezek közé a fazekasfalvak közé tartozott Süvéte, Mellété, Gice, Lice, Osgyán, Zsaluzsány, Rozsnyó, Rimaszombat, stb. P. Szalay, 2005. 9—10. 29 Kresz, 1960. 298. 30 A tűzálló agyagból készültek a főzőedények, melyek általában kivül mázatlanok, belül ólommázasak. A korsók és tálak Kresz Mária kutatása szerint nem tűzálló agyagból készültek. Kresz, 1960. 302-304. 31 P. Szalay, 2005. 13. 68
