Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Múzeumügy - Veres Gábor: Múzeumok társadalmi szerepének változása Európa közepén. Általános tendenciák és az intézményi működés gyakorlata a múzeumi kultúraközvetítés, közművelődés módszereinek átalakulásában
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA.JlL ^MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. Európa „közepének” vizsgálatát azért választottam, mert a múzeumok magukon viselik a történelmi - társadalmi környezetük nyomait. A térség államainak történelme hosszabb rövidebb ideig szorosabban is összekapcsolódott. így például az Osztrák-Magyar Monarchia, vagy a „keleti tömb” idején. így a szorosabb, majd távolodó kapcsolatok, nagyon jó alapot teremtenek a kölcsönhatások vizsgálatára. A „keleti tömb” ideológiai rendszere ezen még inkább túlmutatott. A dolgozat azt is példákkal mutatta be, hogy a jogszabályokban megfogalmazott ideológiai „töltet” korántsem érvényesült olyan teljességgel az intézményi működésben, a mindennapokban. Az irányítás decentralizálása után a vidéki múzeumok közönségkapcsolatai nagyon sokat fejlődtek és a 1970-es 80-as években ezen a területen is tapasztalhatjuk azokat a jeleket, melynek alapján Magyarországot a „legvidámabb barakknak” nevezték. A változások, az újszerű bemutatási formák elemzését az egri Dobó István Vármúzeumra építve végeztem. Az intézmény hazánk egyik legdinamikusabban fejlődő múzeuma az elmúlt fél évszázadban. A változásokat, új irányokat ennek megfelelően a „jó példákon” keresztül közelítettem meg. A dolgozat tehát nem általános képet igyekezett festeni és ennek megfelelően nem elemzi a statikus - a környezetük igényeitől elzárkózó - múzeumok leszakadásának okait. A múzeumi kultúraközvetítés átalakulása, módszereinek változása, a dolgozatban vizsgáltak szerint, az alábbiakban összegezhető: 1. Magyarországon európai viszonylatban is hamar létrejött az első közgyűjtemény. Tudományos szerepe mellett, létrejöttében a hazafias érzések jelentős szerepet játszottak. A közönség és a vele való kapcsolatot azonban jól jellemzi, hogy a gyűjtemények nem voltak láthatók sokáig kiállításokon. A saját épület - elkészültét követően - szabadságharcunkban is fontos szerepet kapott. Az előzmények ismeretében nem tekinthető véletlennek, hogy éppen itt lobbant föl a forradalom lángja 1848-ban, így a Nemzeti Múzeum valóban a „nemzet múzeuma”, fontos nemzeti szimbólumunk lett. A lokálpatriotizmus erősödésével, a helyi, települési múzeumok kialakulása a kiegyezést, majd a millennium időszakot követően gyorsult fel. A hazafias nevelés mellett a 20. század elején már a múzeum oktató-nevelő szerepének más oldalait is megfogalmazták (pl: esztétikai), de mind a tevékenység, mind pedig az ezzel elért közönség igen szűknek mondható. A Trianon utáni időszakban születtek meg azok a jogszabályok, melyek meghatározták a muzeológia kereteit. A múzeumok száma tovább növekedett, de a közönséggel való kapcsolatban nem történt jelentősebb változás. 2. A baloldali hatalomátvétel után, 1949-ben, azonnal új jogszabály jelent meg a múzeumokkal kapcsolatban is, mely rendelkezett az állami tulajdonba vételről. Az ötvenes években tovább nőtt a múzeumok száma és erősödött az a 35
