Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Természettudomány - Prakfalvi Péter: A szendehelyi vasérc, festékföld és okker bányászatának, valamint a szén és a pirit (arany) kutatásának története
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA UZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. gyűjtötték a „sárga fődet”, ami gyakorlatilag az okker földfestéket jelenti, de valószínűsíthetjük, hogy vagy a Kálvária-dombi kőfejtőből, ahol a limonitos vasérc is található, de az sem zárható ki, hogy a táróknál történő kiválogatás során felgyülemlő okkerről van szó. 3.4 A szendehelyi szén kutatása Szendehely tágabb környezetében 3 különböző szén indikáció ismert: az eocén, oligocén és miocén korú. Többszöri próbálkozásra sem tudtak eocén kor (kosdi típusú, Kosdi F.) széntelepet feltárni. Az oligocén korú szénnek (esztergomi típusú, később Hárshegyi Homokkő Esztergomi Tagozataként elkülönített) gyakorlatilag semmilyen nyomát nem lelték.56 A miocén korú (verőcei típusú) szén a Hármas-árokból ismert. Az anyakőzet, Verőcéhez hasonlóan itt is vulkáni piroklasztikum (szórt vulkáni anyag, Nagyvölgyi Dácittufa F., amit korábban andezittufaként írtak le), amiben vékony szénrétegek, de álló fatörzs is kimutatható volt.57 A leírásokból a következőket tudhatjuk meg: 1948-ban, a II. világháborút követően, az ország újjáépítése idején számos bejelentést tettek az államosított intézmények felé. Strbik Ferenc és társa (nevét a dokumentum nem tartalmazza, de szendehelyi lakos) bejelenti a Magyar Állami Szénbányák Igazgatóságának, hogy ismeretük van egy „széntelepről”, aminek magassága 1,6 m, szélessége 50—60 cm. A leírás titokzatos és nem igazán nevezhető szakszerűnek. Titokzatos, mert a lelőhelyet nem adja meg pontosan: Szendehely környékén - egy bizonyos területen - szénkibúvó rétegeket fedeztünk fel”, szakszerűtlen, mert nem igazán érthetők a megadott adatok: „Ennek a szénrétegnek eredete kb. hosszúságban 2,5-3 holdnak fele meg, szélességben a jelen pillanatban még ismeretlen. ” A felhasználhatóságot is vizsgálták: „A szénleletből kipróbáltunk pár darabot s azt tapasztaltuk, hogy nagyszerűen ég és elegendő meleget ad. ”58 A jelentés pontatlansága ellenére nagy előnye, hogy dokumentált egy megszenesedett álló fatörzset. Az 1948. január 30-ai dátumú bejelentést Benkő Ferenc 1949. május 28-án tett helyszíni bejárása során tekinti meg, de nem a bejelentőkkel, hanem Sumandan István, katalinpusztai volt bányamunkással. Ennek a bejárásnak a jelentéséből tudjuk meg, hogy a szenesedett fatörzs a Hármas-árokban van és a méretei a bejelentéssel ellentétben „csak” 1 m magas és 10—60 cm széles. Ugyanakkor vízszintes kiterjedésű szénereket is tapasztaltak: „Az árokban tovább haladva Keskenybükk felé kb. 2-300 m-t, szintén van jelentéktelen előfordulás az andezittufában. Két 5 cm vastag egymástól 40 cm távolságra lévő vékony 56 Vitális, 1920. 57 Benkő, 1949. 58 Benkő, 1949. 327
