Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Művészettörténet - K. Peák Ildikó: Egy gyűjtő portréja (Mihályfi Ernőről)

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA J j-, ^MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI.

E két világháború közti, illetve XX. század eleji szerveződések elsősorban a kor radikális művészeti irányzatait ötvözik, így az 1924 és 1949 közötti időszakban működő KÚT, illetve az 1923-ban Vaszary János által létrehozott UME a Nyolcak örökösének vallotta magát. Tagjai közül egyébként Márffy Ödön, Rippl-Rónai József, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Egry József, Medgyessy Ferenc, Berény Róbert és Szőnyi István művei megtalálhatók Mihályfi Ernő magángyűjteményében. A KÚT tagsága a kubista, expresszionista és francia posztimpresszionista irányzatokhoz állt közel.

A fenti - többé-kevésbé figuratív stílusban alkotó - művészek, illetve festményeik, grafikáik mellett viszonylag kisebb arányban bár, de az avantgárd, illetve a posztavantgárd absztrakt törekvéseit megjelenítő művek is szerepelnek a gyűjteményben, így Bortnyik Sándor konstruktív kompozíciói és képarchitektúrái, illetve Perneczky Géza 1960-as években keletkezett kompozíciói.

Mihályfi Ernő számos kritikát szentelt kora alkotóinak. A megjelent képzőművészeti írásainak válogatását tartalmazó kötetekben több ismertetést olvashatunk a gyűjteményben szereplő, számára is kedves alkotókról, így Nagy Istvánról, Márffy Ödönről, Kmetty Jánosról, Aba-Novák Vilmosról, Medgyessy szobrairól Bornemissza és Perlrott-Csaba Vilmos képeiről. Többek között tévedhetetlenül értékeli Bene Géza, Barcsay Jenő, Hincz Gyula a jövőben igazán kiforró munkásságát. Különösen lírai módon ír Márffy Ödön 1930-ban, az Ernst Múzeum csoportkiállításán bemutatott képeiről: „Márffynak gyönyörűség a látás, és ezért gyönyörűség nekünk látni a képeket, amelyeken azt mutatja: így látom a világot, az ezüstös párában úszó várost, a leheletfinom színekben élő kertet, a virágokat, az emberek arcát, a nők testét és mindenek fölött az atmoszférát, amelynek violás, sárgás, ezüstös és gyöngyszínű fátyola ráborul mindenre, és egységes tónusba foglalja az expresszív erejű, frissen villanó színeket. ”4

A Mihályfi gyűjtemény művészi érték és mennyiség szerint is kiemelkedő egységét jelentik Uitz Béla és Derkovits Gyula grafikái, jelezve, hogy e két alkotóhoz különösen erős kapcsolat fűzte a gyűjtőt. Uitz Bélával való találkozásairól így ír Mihályfi Ernő: „Először 1919-ben a MA Kossuth Lajos utcai helyiségében találkoztam Uitz Bélával és képeivel. Második találkozásunk majdnem harminc év múlva, 1948 februárjában volt Moszkvában... 1948 óta többször meglátogattam a Moszkvában élő magyar művészt vidám diáktanyához hasonló lakásán, a Zsdanov utcában. Szobája mindig tele volt új és új vázlatokkal: frissen, fiatalosan, töretlen lendülettel és munkaerővel dolgozik. Lelkesedve beszélt mindig terveiről...”5

Igazán mély, komoly, barátinak is mondható kapcsolat Derkovits Gyulához fűzte Mihályfi Ernőt. Az 1894-ben született és tragikusan fiatalon, 1934-ben elhunyt Derkovits Gyula élete egészen más közegből indult, mint a lelkész családból, egy4 Mihályfi, 1977. 58.

5 Mihályfi, 1977. 166.

256