Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Szirácsik Éva: Salgótarján város az első polgármestere, Dr. Förster Kálmán szemével
NEOGRAD 2011 • A NOGRAD MEGYEI UZEUMOK ÉVKÖNYVÉ XXXV. SALGÓTARJÁN VÁROS AZ ELSŐ POLGÁRMESTERE, DR. FÖRSTER KÁLMÁN SZEMÉVEL SZIRÁCSIK ÉVA Dr. Förster Kálmán Szepesolasziban született 1885. július 29-én. Iskoláit Szepesolasziban kezdte, majd Iglón folytatta, ezt követően a lőcsei gimnáziumban érettségizett. A kassai és eperjesi tanulmányai után egyetemi éveit Budapesten fejezte be. Az egyetemi diploma megszerzése után, 1910-ben Poprád város polgármestere lett, vagyis alig huszonhárom évesen az akkori Magyarország legfiatalabb tisztségviselőjeként kezdte közigazgatási pályafutását. Ebben az évben vette nőül Kummer Júliát. Poprádon 1918-ig, az I. világháború befejezéséig látta el hivatali teendőit. Mivel a csehszlovák államiság eszméjével nem tudott azonosulni, az elvárt hivatali esküt nem tette le a csehszlovák kormányra, ezért távoznia kellett szülőföldjéről. A Förster család Budapestre költözött. Néhány hónap bizonytalanság után a belügyminiszter rendelete alapján 1919 végétől 1921-ig Újpest helyettesítő polgármestereként dolgozott. Az akkorra már nagy közigazgatási tapasztalattal rendelkező Förster Kálmánra bízták ezt követően Salgótarján várossá alakulásának előkészítését. Munkája elismerése is szerepet játszott abban, hogy egyedüli pályázóként, ő lett Salgótarján első polgármestere. Ezt a címet 1922—1943 között megőrizte, feladatát nagy szakmai sikerrel látta el. 1943 elejétől több személyeskedő és politikai támadás érte, mindezek miatt nyugdíjazását kérte. 1944 elején Bodajkra költöztek, ahol még ugyanabban az esztendőben családi tragédia is érte, meghalt szeretett felesége, akit Zircen temettetett el. AII. világháborút követően a közhivatalokban és máshol vezető beosztású személyek tevékenységét igazoló bizottság tekintette át. A salgótarjáni bizottság nem volt jó véleménnyel Förster Kálmánról, nem adtak számára igazolást, és még a nyugdíját is megvonták. Az evangélikus egyház szeretetotthonába került Pécsre, ahol pénzügyi munkával, illetve redőnyjavítás kitanulásából származó jövedelméből tartotta fenn magát és második feleségét, a salgótarjáni származású özvegy Básthy Lászlóné Szalai Gizellát. Salgótarjánban 1967-ben járt utoljára. Magas kort ért meg, 1971. szeptember 24- én hunyt el, első felesége mellé temették el Zircen.1 1 1 Cs. Sebestyén, 1997. 188-189., Szvircsek, 2002. 271—272. 31
