Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Történelemtudomány - Szirácsik Éva: Salgótarján város az első polgármestere, Dr. Förster Kálmán szemével

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEIKUL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

Dr. Belitzky János, a Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum akkori igazgatója jó tudományos érzékkel 1966 májusában két levelet is küldött Salgótarján első polgármesterének, amelyben arra kérte Dr. Förster Kálmánt, hogy amilyen részletességgel csak tudja, írja le élettörténetét. A következő esztendőben Förster el is készítette nagy lelkesedéssel hatalmas terjedelmű emlékiratát.2

A visszaemlékezés azonban nem csupán kortörténeti dokumentum, hanem bepillantást enged az idős Förster Kálmán gondolataiba. Az írása alapján, az ő szemén keresztül láthatjuk az 1922 és 1944 közötti Salgótarjánt, miközben reflektál az általa látott 1967. évi salgótarjáni állapotokra. A jelen írás célja éppen e szubjektív viszonyulás feltárását célozza meg Förster és Salgótarján viszonyának, társadalmi és hivatalos kapcsolatainak, munkájához való kötődésének elemzésével. Nem utolsó sorban pedig célunk ugyancsak e szubjektív szemüvegen keresztül bemutatni azt, hogy hogyan érzékelte polgármesteri működésének megítélését.3

FÖRSTER VISZONYULÁSA SALGÓTARJÁNHOZ

Dr. Förster Kálmán amikor először érkezett meg Salgótarjánba „mérhetetlenül elhanyagolt, szénporos, fekete község”-nek látta a települést. Első pillanatban a visszaforduláson gondolkodott, de a fiatal emberek akaratával mégis úgy döntött, hogy elfogadja a kihívást. Megválasztása előtt egy vasárnapon fölment a Salgóra, ahonnan egészen a számára kedves Magas Tátráig ellátott. Ekkor határozta el, hogy ha megválasztják polgármesternek, akkor marad, s erőt meríteni a munkájához fel fog járni a Salgóra.

Még 1925-ben is így írt a városról az egyik Almanachba: „ha talán legelhanyagoltabb is városunk az ország valamennyi városa között, kétségbeesésre azért nincsen ok addig, amíg erőt érzünk magunkban és hitet a jövőben... Én büszke leszek arra..., hogy nekünk részünk van a város újrateremtésében, gazdasági haladásának megalapozásában, kulturáltabb életének megteremtésében, szegény magyar hazánk egyik erős pillérének kiépítésében. ”

Egy 1936-ban adott interjúban is a munkával kapcsolta össze a várost: „Hát igen. Dolgozunk. Salgótarján a munka városa, itt lüktet az élet. Ezt különben meglátjátok, ha kimentek a bányához és a gyárakba. És itt mindjárt megállapítom azt is, hogy ennek a fekete városnak fehér lelke van. ” Az északi plébánia templom 1936. évi szentelésekor mondott beszédében a fekete város fehér lélek fogalmat bontotta ki részletesebben: „megint utaltam a fekete város fehér lelkére mondván, hogy:

2 Nógrádi Történeti Múzeum Adattára Ltsz. 933.69. (A forrás 2012-ben fog nyomtatásban megjelenni.)

3 A korszakról általános képet a korábbi szakirodalmi feldolgozás alapján kaphatunk. (Szabó, 1972., Cs. Sebestyén, 1997. 111-134., Szvircsek 1997. 155-158.)

32