Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Nickel Réka: A „Rimai” identitás kialakulása/kialakítása a salgótarjáni acélgyári kolónián
ÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. A gyár munkáspolitikájának szerves része volt a markánsan elkülönülő, rimái öntudat kialakítása. A teljes létbiztonság megteremtésével, a gyár körül letelepített családokkal megbízható, ellenőrzés alatt tartható dolgozóközösséget alakítottak ki. A szabadidő eltöltésének megszervezésével, a már említett Olvasóegylet megalapításával, a számtalan kikapcsolódási lehetőség biztosításával pedig lekötötték munkásaik „fölös energiáit”, így kizárva a túlzott politizálás lehetőségét. A vállalat tudatos szabadidő-szervező tevékenységének lényegét emeli ki a Rima Sirató című, egykori acélgyári tisztségviselők által írt, eddig kiadatlan könyv rövid részlete: „Egy ipartelep nem unatkozhat, ez nagyon veszélyes lett volna. Tehát megépült az Olvasó, Magyarországon a maga nemében egyedülállón, számtalan kulturális elfoglaltságot nyújtva, közfürdő és uszoda, Egerrel versenyző, Fiedler Ottó bácsi által kinevelt kitűnő úszókkal, tornacsarnok, footballpálya járási és megyei bajnokságokkal (olykor bíróverésekkel). Cserkészcsapatok kiváló tanítók vezetésével, kajakos és vitorlázó szakosztállyal! a Sajóparton stb. E mellet nagyon színvonalas, egyre fejlődő ellátást is biztosított, „provizerát”-tal, Bóna-féle húsbolttal, jéggyárral, kantinnal, később kenyérgyárral. ”5S A sportéletben elért sikerek nemcsak a politikai közéletről terelték el a figyelmet, megvédve ezzel a gyárat az esetleges sztrájkok következtében fellépő termeléskieséstől, de erősítette is a közösség öntudatát. „Nem csak a munkában voltak kiválóak, hanem a sportban, a kultúrában, a gyáron kívüli életükben is. Apám tagja volt az olvasóegyletnek, a színjátszó körnek, dalárdának, hegedült. Volt egy kis együttesük, aminek összetétele hasonló volt, mint a klasszikus cigányzenekaroké. Volt nevük is, de erre nem emlékszem (fénykép igazolja). Sok színdarabban is játszott. A férfi dalosként többször kapott okleveles elismerést. Pénztáros volt a sportrendezvényeken. Anyanyelvén kívül perfekt beszélt szlovákul és németül. Barátai a gyár szintén elismert fiataljaiból kerültek ki. Élenjártak a munkában, sportban, kultúrában. [...] Bátyám és én nem csak nagyapám, apám szakmáját tanultuk ki, hanem 18. életkorunk betöltése után tagjai lettünk az acélgyári férfidalárdának. Szerencsénk volt olyanokkal együtt énekelni, akik apám dalostársai és barátai voltak. Igen nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy [...] megengedték, hogy tegezzem őket. ”56 Mint már volt róla szó, a sportegylet az Acélgyári Tiszti Kaszinó berkeiből indult. A vívás az egyik legősibb sportág volt Salgótarjánban. Az Acélgyári Tiszti Kaszinóban néhány tisztviselő már az 1890-es években megismerkedett ezzel a sporttal. A vívás iránt érdeklődőket a losonci 25-ösök laktanyájából hetenként kétszer idelátogató oktatótisztek tanították, majd néhány fővárosi vívómester irányításával 1908-ban vívóakadémiát szerveztek. Számtalan megyei és országos sikert NEOGRAD 2011 • A NOGRÁD MEGYEI 55 Részlet a Rima Sirató című kéziratból. A kötetet szerkeszti Liptay Péter. 56 Idézet K.K. Rimasiratóba írt 2011-es leveléből. 69
