Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Szirácsik Éva: Salgótarján város az első polgármestere, Dr. Förster Kálmán szemével
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEI JX MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. A város lakosságát megdöbbentette a polgármester döntése, aki hamarosan nyugdíjba vonult. A helyi sajtóban a következő hír jelent meg: „A képviselőtestület őszintén fájlalja polgármesterének eltávozását. Meghatódott lélekkel vesz tőle búcsút. Büszke örömmel állapítja meg, hogy 20 és félév alatti együttműködés a legharmonikusabb volt és a város ügyeinek vezetését oly puritán, becsületes, a város érdekeit mindenek fölött előtérbe helyező ember kezében tudja, amely tudat a város minden polgárát, szegényt és gazdagot, kicsit és nagyot a legnagyobb megnyugvással töltött el. Őszinte szívvel kíván távozó polgármesterének a jól végzett munka után megérdemelt pihenést... Díszközgyűlésen búcsúztatták dr. Förster Kálmán polgármestert. Július hó 4-én a fellobogózott városháza díszes, virágos, zsúfolt nagytermében megható külsőségek között, a vármegye, továbbá Balassagyarmat és Losonc városok képviselőinek jelenlétében búcsúzott városunk képviselőtestülete és társadalma a nyugalomba vonuló polgármestertől, városunk díszpolgárától, akinek 21 és félévi salgótarjáni működését ismerte el hálás szavakkal a társadalom minden rétege. ” 1945 után egyfelől zsidóellenességgel vádolták meg, másfelől azzal, amit „fél füllel hallottam és mely szerint én kiszolgálója voltam a salgótarjáni nagyvállalatoknak. Ez ellen én a leghatározottabban tiltakoztam, és tiltakozom ma is. ” Az őt ért vádakról is megemlékezett önéletírásában, amelyeket cáfolt. „Birtokában vagyok -jelezte Förster Kálmán visszaemlékezésében- sok olyan bizonyítéknak, és nyilatkozatnak, melyek fenti állításomat alátámasztja, és az ellenem felhozott azt a vádat megcáfolják, hogy én polgármesterségem idején zsidóellenes tevékenységet fejtettem ki. Ezek közül itt most csak egyet emelek ki... Körülbelül 1935-ben -az évre most már pontosan nem emlékszem- Salgótarján városánál üresedésben volt egy adótiszti állás. Erre az állásra pályázott többek között egy Klein József /akkor már Korda/ nevű ideiglenes városi tisztviselő is. Ez a választás elvi jelentőségű volt, mert Korda megválasztását zsidó volta miatt a képviselőtestület egy része ellenezte. Én ezzel a véleménnyel szembeszálltam, és igen erősen exponáltam magamat Korda megválasztása érdekében, mert nevezett ideiglenes városi szolgálatában kötelességének derekasan megfelelt és én nem tartottam lelkiismeretemmel összeférhetőnek, hogy Korda zsidó vallása miatt mellőz- tessék. Kordát szótöbbséggel meg is választották. Ugyanennek a Kordának állásának való elbocsátását hagyta meg nekem egy emlékezetem szerint 1943. elején kelt főispánt írásbeli rendelkezés, /bizalmas/ Ennek törvénytelenségére én a főispán figyelmét írásbeli felterjesztésemben felhívtam. Az ismételt -telefonon vett- rendelkezést, hogy Kordát el kell bocsátani, én úgy kerültem meg, hogy Korda Józsefet szabadságra küldtem. Tehát az igazság érdekében szembehelyezkedtem felsőbb hatóságom egyenes és ismételt utasításával is. /Fenti állításom valódiságát a városnál elfekvő képviselőtestületi jegyzőkönyvből és a polgármesteri bizalmas iktatóból meg lehet állapítani és ha Korda él, ő is bizonyíthatja./’’ 51
