Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Szirácsik Éva: Salgótarján város az első polgármestere, Dr. Förster Kálmán szemével
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYElJA MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. A másik váddal kapcsolatosan özv. Galgó Józsefné nyugdíjas postafőellenőr 1946-ban kelt nyilatkozatát idézte. Galgóné szerint ”dr Förster Kálmán volt salgótarjáni polgármester, jelenleg pécsi lakos azokban az időkben, mikor a baloldali beállítottságú emberek érdekében szót emelni veszélyes és gyanús dolog volt, az én rehabilitálásom érdekében hivatali állásának teljes súlyával, egész egyéniségének latba vetésével segítségemre volt abban, hogy a ’’proletárdiktatúra alatti hivatali magatartásom alatt történt elbocsátásom hatálytalaníthassák. Érdemes elolvasni Galgóné nyilatkozatának befejező mondatát is: ’’Örülnék, ha dr. Förster Kálmán ügyének kedvező fordításához hozzájárulhatnék én is, hogy akkori, velem szemben tanúsított megértő támogatásáért én most mintegy hálámat róhatnám le iránta!” / Oh! Milyen jól esnék nekem is, ha volna valaki, aki az igazság érdekében mellém állana és elősegítené, hogy most életünk végén anyagi gondoktól mentesen élhetnék itt a szeretetotthonban feleségemmel együtt!!/” Förster Kálmán 1967-ben Salgótarjánba látogatott. A visszaemlékezésében erre vonatkozó adatokat nem találhatunk, de az akkor megélt élménye a sorok közül kiolvasható. A polgármesteri működésére büszke Förster az 1967. évi salgótarjáni látogatásakor mintha nem tapasztalta volna meg az ő eredményeinek megfelelő helyen való kezelését. Mindezek miatt úgy érezhette, hogy magyarázkodnia kell az 1960-as években és a polgármestersége idején zajló fejlesztések összehasonlítása során. Visszaemlékezésében helyére kívánta tenni a munkájának megítélését: „Leírásomban valahol már mondtam, de most is ismétlem és tudom, hogy a sok dicséretből, mellyel engem elhalmoztak, -tárgyilagos szemüvegen átnézve- biztosan nagy százalék elesik, de -elitélve az álszemérmeskedést- azt is merem nyugodt lelkiismerettel mondani, hogy városvezető működésem eredményes volt... működésem elbírálásának alapjául ne az 1943. és 1968. évek közötti időszakot vegyék, mikor magam is készséggel elismerem, a város nagyarányú toronyházas fejlődést mutat fel, hanem összehasonlítás nélkül az 1922. és 1943. évek közötti, 21 és félévig, annak elejét és végét tartó időszakot, mikor én voltam szerencsés szeretett városunk közigazgatását vezetni. ” Salgótarjáni látogatásakor tehát a nagyarányú bontás és építés hathatott rá a leginkább, amire az 1960-as évek Salgótarjánja a leginkább büszke volt. Fontosnak tartotta ez ügyben összehasonlítást tenni a polgármestersége és az 1960-as évek ideje között. Azt vallotta, hogy ő is polgármestersége ideje alatt a „rekonstrukciós városfejlesztés álláspontjára” helyezkedett, vagyis a rossz épületek lebontását és új épületek építését tartotta helyesnek, s jónak nevezte az 1960-as évek városképrendezését. A fő különbséget abban látta, hogy az ő idejében forráshiány miatt ez kevésbé volt olyan látványos, mint később, amikor az állam lett az építtető, ami magával hozta a „városrészeknek halálra ítélését, irgalmatlan lebontását és helyébe modem lakó, vagy középületek építését. ” A negatív felhang azonban kicseng a bontási folyamatokhoz kapcsolódó szófordulatokból. 52
