Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Történelemtudomány - Racs Csaba: Salgótarján településföldrajza az 1870-es évek és 1944 között

NEOGRAD 2011 • A NOGRÄD MEGYEI

ÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

Az ellátott lakosság számának ismeretét a városi funkciók mennyiségi mutatóinak egy főre jutó országos értéke teszi lehetővé. Például 1910-ben 251 446 fő dolgozott a közszolgálatban, tehát az egy főre jutó közszolgák száma 72,6. Vagyis hipotetikusan egy közszolgálatban dolgozó 72,6 főt szolgált ki. így a Salgótarjánban tevékenykedő 201 közszolgálati kereső által ellátott lakosság száma 14 600 főre rúgott. Ebből levonva a város népességét, megkapjuk a „jelentőségtöbbletet”, az ellátott vidéki lakosság számát, 874 fő, etc.46 47 A metódus nagy előnye, hogy tudósít a városok „leltárazó”, az intézmények hierarchiaszintjéből megállapított rangsoráról (árnyaltabb kép) és a funkcionális típusáról is.

A 2. táblázat adatai alapján ugyancsak igazolható, hogy az ipari népességtöbblet, mely a megye legnépesebb településévé tette Salgótarjánt, sajátos várostörténeti utat jelölt ki számára, de semmiképpen sem jelentette automatikusan az urbanizáltság fokának emelkedését. Nem bizonyult automatikusan „katapultnak” az urbanizációs jelleg erősítéséhez. Az egyes mutatók alapján és összességében is jelentősen elmaradt Balassagyarmattól és Losonctól (2. ábra).

2. ábra: Az ellátott népesség száma a településeken 1910-ben (saját)47

46 További példák Pozsonyra Beluszky—Győri, 2005. 135., 1910. évi népszámlálás. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenként.

47 2. táblázat alapján. Természetesen ezek a központi helyi szerepkörök mennyiségi mutatói alapján „mért” vonzáskörzetek nem egyeznek meg például a „kétlaki” munkásokra gyakorolt hatással, azaz a vállalatok vonzáskörzetével. Ez utóbbi inkább társadalomtörténeti problémafelvetés. Például Tóth, 2008. 50—75.

17