Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Történelemtudomány - Racs Csaba: Salgótarján településföldrajza az 1870-es évek és 1944 között

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEL

[ÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

Salgótarjánt az ipar mikro-szintű, vállalati és üzemi koncentrációja jellemezte a századfordulón. Valamint ezek az ipari munkahelyek jelentős területi koncentrációját hozták létre (az ipar makró-szintű sűrűsödése). Az egy km2-re jutó iparban foglalkoztatottak száma 1910-ben Salgótarjánban 131 fő (3798 fő/28,9 km2), miközben ugyanez az érték Balassagyarmaton 49 fő/km2 (1446 fő/29,4 km2) volt.31 Ugyanakkor a kapitalista átalakulás teremtette iparvárosokra (többnyire) érvényes megállapítás, hogy az urbanizációt elindító gyáripari óriásokat „nem a helyi tőkefelhalmozás gyümölcseiből alapították, a profit nem a helyi tőkét gyarapította, nem hozott létre helyi polgárságot, legfeljebb állami tisztviselőréteget.”32 33 De létrehozta azt a népességkoncentrációt, mely városi méretűvé tette Salgótarjánt (1. ábra).

Enyedi György a Városnövekedés szakaszai című könyvében a gazdaság változásai mentén elkülönített korszakok között az elsőként a városrobbanást említi, melyet a rapid növekedés jellemez. Az ipari forradalomhoz kötődő jelenséggel együtt igen nagy ipari népességtöbblet alakul ki, mely a vállalatok munkaerőigényével magyarázható, a folyamatot támogatja a demográfiai átmenet is.34 Salgó31 5025 katasztráüs hold= 28,92km2, 5104 katasztrális hold=29,37 km2. (Magyarország helység- névtára 1902.)

32 Beluszky, 2003. 183.

33 Az 1850. és 1857. évi népszámlálás, 1910. évi népszámlálás. A népesség általános leírása községenként, Salgótarján történelmi kronológiája I. alapján

34 Enyedi, 1988. 16-21.

15