Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Racs Csaba: Salgótarján településföldrajza az 1870-es évek és 1944 között
NEOGRAD 2011 • A NOGRAD MEGYEI UZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. 9. Gyáripari városok 10. Mindenféle speciális városok (kertvárosok).18 Salgótarján településföldrajzát az előbbiek alkalmazásával kívánjuk felvázolni, az időbeli dinamikák figyelembevételével. A látszólag mikrotérségben folytatott vizsgálat ellenére sem hagyjuk a várost a levegőben lógni, legtöbbször „versenytársaival”, Balassagyarmattal és Losonccal összehasonlítva, „komparatív” módon, „mező” léptékkel tárgyaljuk. A nógrádi urbánus helyek így egymás kontrollcsoportját képezik ebben az írásban. I. A „FALUVÁROS” (1922-IG)19 W. B. Stöhr szerint a modern korszak fejlesztési irányai az anyagi tőkére, a növekedés mennyiségi tényezőire, a feldolgozóiparra, főként néhány vállalatra vagy vállalati „projektre” épülnek, melyet általában centralizált, irányított, vagy legalábbis támogatott szervezeti formákon keresztül az állam segít elő. Ez az alapja a fejlett és elmaradott minduntalan visszatérő kettőségének regionális és helyi szinten is.20 Salgótarján a modernizáció „terméke” abban az értelemben, hogy az urbanizációban döntő szerep jutott a nagyvállalatoknak. A kissé megkésett és szűk bázison kibontakozó magyarországi iparosodás Salgótarjánban a 18. század óta ismert szénvagyonra épült. Helyi polgárság és tőkefelhalmozódás híján több nagybirtokos, pesti kereskedő, bankár és gyáros, valamint Georg Windsteig bécsi kőbánya-tulajdonos és Johann Brellich államvasúti mérnök hatékony közreműködésével alakult meg 1861-ben a Szent István Kőszénbánya Társulat, mely sorozatos csődök és névváltoztatások után 1868-tól állami segítséggel Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság néven folytatta tevékenységét.21 A „Gründerzeit” Salgótarjánban a vasút22 és további iparvállalatok létesítését hozta. A modernizáció korának ipartelepítő tényezőit számba véve a vasútnak különös jelentősége van, másfelől a magyarországi településhálózatra gyakorolt hatása is tagadhatatlan.23 A vasútpolitikai elképzeléseknek megfelelően a Salgótarjáni-szénmedencét Pesttel összekötő MÁV-vonalat 1867 márciusában adták át, 1871-ben pedig Füleken át Losoncot is elérte,24 mely tény Balassagyarmat egyik fájó pontja volt.25 18 Beluszky, 2003.176-183. 19 Salgótaiján és Vidéke, 1910, III. évf./l. sz„ 2. 20 Stöhr, 1990. 35. 21 Cs. Sebestyén-Szvircsek, 1997. 88., 99. 22 A vasútépítés viszontagságairól lásd Milák, 2007. 77—95. 23 Lásd erről Beluszky, 2003. 138—143. 24 Pálmány, 1999. 53-70. 25 Lásd erről Szokolai, 1998. 13
