Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Levente egyesületek Salgótarjánban (1924–1939)

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEIJ.L MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

rint egy valószínűleg nagyon lelkiismeretes bányai asztalos panaszkodik, hogy a levente-foglalkozások miatt nem engedik templomba járni a fiatalokat. A bányai és hirschgyári főoktatók, Tordai Rezső valamint Kemenes József ezt azzal magyarázták, hogy vasárnaponként piszkos munkásruhában gyakorlatoznak, nincs idő átöltözni, ezért csak utasítani szokták a leventéket, hogy menjenek el egyénileg a templomokba. Az acélgyári főoktató, Schönk Gusztáv azt mondta, hogy egy ideig zárt alakzatban vonultak a plébániatemplomba, de mivel oda nem fértek be a tömeg nagysága miatt, abbahagyták az alakzatban vonulást. Az ügy a vármegyéig jutott, Soldos Béla főispán utasítására megoldást kellett találni. Abban maradtak az érintettek, hogy nem kötelező teljes létszámban felvonulni a katolikus istentiszteletekre, csak azt szorgalmazzák az oktatók, hogy minél többen menjenek el zárt alakzatban. Az acélgyáriak az ekkoriban elkészült északi plébánia kápolnájába jártak már ekkoriban. A protestáns felekezetekhez tartozó leventék esetében (akik eleve jóval kevesebben voltak) eltekintettek a zárt alakzatban történő templomba vonulástól.40

LÉTSZÁM, INFRASTRUKTÚRA, FINANSZÍROZÁS

Az üzemi egyesületek a náluk dolgozó fiatalokat, tanoncokat, illetve az üzemi telepen lakó alkalmazottak gyerekeit tömörítették, míg a városi egyesületbe jellemzően belvárosi iparos- és kereskedősegédek, munkanélküliek, valamint a zömmel Pécskő utcai cigányok nyertek besorolást.41 A Palackgyár az 1925-ös évben nem üzemelt, 1926-tól az ide tartozó testnevelésre kötelezetteket a Bányatelepi egyesületbe kellett, hogy beosszák A városi testnevelési bizottság erre határozottan utasítja a Palackgyár igazgatóságát.42 (A Palackgyár - 1933-tól Üveggyár - az SKB Rt. leányvállalataként üzemelt 1926-tól.) 1933-ban külön üveggyári csapatot alakítottak a bányai egyesület keretein belül maradva.43 A salgói leventék az acélgyári egyesülethez tartoztak, de szintén külön csapatba osztva. Külön szakaszuk volt a bányai egyesületen belül a Forgách telepieknek. A leventék létszáma 1928-ban: a városi egyesületben 418, az acélgyáriban a salgóbányaiakkal együtt 374, a bányatelepi egyesületben 246, a hirschgyáriban 115 fiatal volt beosztva, összesen 1153 fő. (Ugyanekkor 253 volt a helyi cserkészek száma.)44 Egy 1935-ös

40 NML St. Pm. 290/1933. Jegyzőkönyv Schmiedler István panaszbeadványa nyomán indított vizsgálathoz.

41 NML St. Pm. 290/1933. Schmiedler István beadványa nyomán indított vizsgálathoz készített jegyzőkönyvben Nagy János városi leventeoktató szavai nyomán.

42 NML St. Pm. 9711/927. Salgótarján R. T. Város Testnevelési Bizottságának véghatározata.

43 Szabó, 2002. 80.

44 A Munka 1929. 03. 16-i különszáma. Förster Kálmán polgármester jelentése az 1925-1928-as közállapotokról.

114