Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Levente egyesületek Salgótarjánban (1924–1939)

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYElJ JL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

összesítés szerint a városi egyesületben 434, az acélgyáriban (salgóiakkal együtt) 284, a bányatelepiben 340 volt a leventék létszáma. A hirschgyáriakról itt nincs szó, de egy 1938. januári összesítés közöl adatot mind a négy egyesületről. A városiak létszáma ekkor 349, az acélgyáré (salgóiakkal) 309, a bányatelepi egyesületé 340, míg a hirschgyáriaké alig 60 fő. 1938 elején az összlétszám a településen tehát 1058 fő.45

4. kép: Acélgyári leventék Novák Gergely oktatóval, 1930-as évek első fele

A létszám változása függhetett a kötelezett korúak középfokú iskolai oktatásban való részvételének növekedésétől - ebben az esetben csökkent a levente létszám. Ez a jelenség talán a városiak és az acélgyáriak létszám adataiban érhető tetten, ahol csökkent a leventék száma tíz év alatt. A létszám váltakozás másik oka az üzemekben foglalkoztatottak létszámának hullámzása. Szénkonjunktúra idején nőtt például a bányai alkalmazottak száma, valamint a harmincas évek második felében nőtt az üveggyáriak létszáma is, ahonnan szintén a bányai egyesületbe osztották be a fiatalokat. Figyelemreméltó, hogy bár a hirschgyár alkalmazottainak létszáma nem mindig éri el az 1000 főt, mégis önálló levente egyesületet tart fenn az üzem, végig a korszakban.

Hivatalosan a cserkész is levente volt ha nem járt iskolába, de mivel az indoklás szerint a szervezeti szabályzatukba a testnevelés a vonatkozó törvény szellemében fel volt véve, így nem kellett részt venniük a levente-foglalkozásokon.46

45 NML St. Pm. 2423/1938. Kimutatás leventék létszámáról.

46 A Munka. 1925. 08. 01. „Levente mozgalomról” II. közlemény

115