Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Történelemtudomány - Racs Csaba: Salgótarján településföldrajza az 1870-es évek és 1944 között

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYELJA MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

Hatásuk a földrajztudományra tagadhatatlan, elég a behaviorista geográfiára és képviselőinek tevékenyégére gondolnunk (mentális térképezés).6 Ugyanakkor Beluszky Pál és Győri Róbert történeti földrajzi kutatásaiban a városhierarchia feltárására és az urbanizáció szintjének mérésére a 20. század elején a településföldrajz által kidolgozott funkcionális városértelmezést hívták segítségül, mivel sem a közgazdasági, sem a szociológiai fejtegetéseket nem tartották hasznosítha- tónak egységes, topográfiailag is felhasználható elemzéshez.7 A településföldrajz szerint a „város a település állományon belül kialakult földrajzi munkamegosztás terméke, e munkamegosztásban a központi szerepkört betöltő település, amelyben a városi alapfunkciók megfelelő mennyisége és sokfélesége tömörült, „hivatásánál” fogva a csere, az érintkezés és a „találkozás” kitüntetett színtere. ”8 A definíció sokrétű hasznosíthatóságát Bácskai Vera tevékenysége is bizonyítja. Bácskai nyomán munkánk egyik kulcsszava a központiság lehet („kisugározva hatnak”) ,9 A funkcionális városszemlélet nagy előnye, hogy a jogi kategóriákon túl is alkalmas a „központi helyek”, vagyis a tényleges városállomány felmérésére, következésképp Salgótarján nagyközség (1922-ig) esetében is beszélhetünk városi szerepkörökről, várostörténetről, városföldrajzról stb. a dualizmus korában is.10 11

A településföldrajzi kutatások Izsák Éva felosztásában lehetnek statikus (szerkezeti) és dinamikus (időbeli) folyamatokat elemző kutatások.11 A városszerkezeti kutatások kétségtelenül legismertebb és legtöbbször hivatkozott munkája The Growth of the City a városszociológus Ernest W. Burgess tollából, aki a szegregációt, a társadalmi távolságok térbelivé alakulását megfigyelve dolgozta ki koncentrikus modelljét, melynek lényege, hogy az egyetlen centrumtól távolodva öt koncentrikus zónára osztotta a városok belső szerkezetét.12 A modell és tézisei a középiskolai tananyag részét képezik, így az olvasók számára minden bizonnyal ismerős. A Burgess-modellel szemben a Chauncy Harris - Edward Ullmann páros az ún. többmagvú (multicentrikus) szerkezeti modellről értekezett. London példáján bizonyították, hogy a kereskedelmi-pénzügyi központ City mellett a Westminster politikai központként jellemezhető és így tovább. A többközpontúságban szerepet játszhat az eltérő történelmi háttér, vagy egyszerűen az, hogy a legtöbb esetben a

6 Lynch, 1992., Cséfalvay, 1990.

7 Beluszky—Győri, 2005. 13., 18.

8 Beluszky—Győri, 2005. 13.

9 Bácskai, 2002. 16.

10 A városi jogállás tehát nem merítette ki a város fogalmát, ez azt is jelenti, hogy bizonyos települések esetében, melyek rendezett tanácsú városi címmel rendelkeztek, megkérdőjelezhető a városi szerepkör megléte (szepességi kisvárosok, monokultúrás bortermelő városkák). (Beluszky—Győri, 2003. 199—238.)

11 Izsák, 2003. 15.

12 Burgess, 1984. 47—62.

10