Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Történelemtudomány - Racs Csaba: Salgótarján településföldrajza az 1870-es évek és 1944 között

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYELJljL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

vizsgálati tényezők koncentrációja egyetlen központban nem lehetséges. Ugyanakkor nekik is számolniuk kellett a szegregációval, így az egyes mozaikokat a munkahelyek tipizálásával határozták meg.13 Az időbeli vizsgálatok, melyek a történeti földrajz terrénumába tartoznak (ezen írás szerzője is a történeti földrajzhoz kíván igazodni), Győri Róbert szerint tértörténetet takarnak, mely kijelentésnek Szilágyi Zsolt több szintjét is elkülöníti; a múltba ágyazott térbeliség szintje jelentheti például a városhálózati vizsgálatokat, másfelől a térbe ágyazott társadalomtörténetfelfogás a migrációs vizsgálatok alapvetően interdiszciplináris, már-már önálló paradigmaként értelmezhető ügyét is történeti földrajzosként jeleníti meg.14

A városállomány méréséhez elengedhetetlenül szükséges az ellátott szerepkörök, funkciók ismerete. Többnyire „működési rádiusz” szerint beszélünk lokális (alapfokú), központi helyi és speciális (régiókon túlnyúló hatókörű) szerepkörökről.15 Beluszky a „leltárazó módszer” segítségével mérte fel a központi helyi, vagyis a városi alapfunkciókat hordozó, a szolgáltató ágazatok hierarchiájában magasabb szinteken álló intézményeket, hogy meghatározhassa a városok rangsorát. A kevésbé mindennapi szolgáltatásokat biztosító, a vidékre is kisugárzó intézményeket a diszperziós érték (előfordulás-gyakoriság) segítségével mérte össze. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy minél ritkábban fordul elő valamely „indikátor”, annál magasabb hierarchikus szintet jelöl. Az adminisztratív állami intézmények és a „piaci” alapokon nyugvó intézmények leltárazásakor meghatározott küszöbértéknek egyaránt meg kellett felelnie egy városnak a hierarchiaszintbe soroláskor. Hat kategóriát különített el:

1. Fővárosi (országos) intézmények

2. Regionális centrumok intézményei (pl. postaigazgatóságok, királyi főügyészségek, Magyar Általános Hitelbank, egyetemek, főiskolák)

13 Harris—Ullmann, 1945, 7—17. A multicentrikus szerkezeti modell különösen jól hasznosítható ipari városokkal kapcsolatban (Stoke-on-Trent, Ruhr-vidék). Salgótarján esetében a legtöbb helytörténeti munka annak említése nélkül is Burgess modellje mentén vizsgálja a városszerkezetet, holott a különböző nagyipari vállalatok, melyek a falumagot mintegy satuba fogva hoztak létre munkahelyeket és kolóniákat, az alapfokú, lokális funkciók egy részét maguk biztosították (elemi iskola, tanonciskola, egészségügy, lakóhely, kereskedelmi üzletek, az evangélikus templom építésében a „Rima” is részt vett), és a mind több „kétlaki” munkás városi térhasználata is a többmagvú modell érvényesitését teszi szükségessé a jövőbeli kutatásokban. Ebben az értelmezési keretben Salgótarján az egyes vállalati sugarak metszéspontjában, közös halmazában alakuló sajátos vállalati város (company town). Mindenképpen figyelemre méltó eredmények várhatóak egy ilyen funkcionális, városszerkezeti vizsgálatból, persze a városszerkezet is változik az időben előrehaladva, de a szegregáció a mindennapi valóságok része marad. (Szvircsek, 1998. 23—36., Szederjesi, 2008a. 241—254.)

14 Beluszky—Frisnyák—Gál—Győri—Hajdú—Rácz—Szilágyi, 2008. 5—22.

15 Beluszky—Győri, 2005. 14.

11