Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Történelem - Racs Csaba: A falakon innen, a sorompón túl – A város olvasata egy „munkásnő” narratív konsrukciójában
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGTOjLLMfZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. di kapcsolatok területén, míg a férfiakat inkább munkatársakkal, vagy a munkáshierarchiában előkelő helyen ábrázolt apa („apámat első tíz közé sorolták be”)52 alá rendelt szakképzetlen, vagy fiatal munkásokkal láttatja együtt. Elizabeth Roberts idős munkásnőkkel készített interjúk alapján arra a következtetésre jutott, hogy a nők a szomszédságot az állandóság és a kapcsolatok hálójaként kezelték. A szomszédsági kapcsolatok intenzitásával mintegy újraértelmezték a „osztály- tudat” jelentését.53 A szomszédság azt a felügyeletet is biztosította, mely fenntartotta a „kis szívességek rendszerét”. „A nagymama az egy- hogy fogalmazzak-, az például egy ilyen kis horgolt kesztyű és egy ilyen kis csipkekendő nélkül nem ment el még kenyeret venni sem. Aztán ugye az ilyen telepen, ahol mondjuk az egyik néni, aki ilyen szlovák, vagy tót származású volt, és a gyerekek ugye összeverekedtek, és eljött a nagymamához, és hát szemrehányást tett a nagymamának hogy neveli a gyerekeit, pedig ő kalapban jött a világra. Mondjuk, ez egy olyan célzás volt arra, hogy a nagymama mondjuk származásilag (...). ”54 A kisnemesi származásúként aposztrofált nagymamával szemben fallépő falusias, szlovák asszony a viszonyok kifordításával éppen az egyenlőségre hívhatta fel a figyelmet. Gribaudi szerint többek között a politika az, ami elfedte a különbségeket a munkásrétegek között. A munkáscsaládok a munkásosztály konstrukciójára úgy tekintenek, mint egy épületre, ahol hosszabb-rövidebb ideig tartózkodnak, de cselekvéseiket a városi életmód mellett a múlt és a belőlük fakadó aspirációk is meghatározzák.55 E. Istvánné a szomszédságban magukat a segítő szerepében ábrázolja, mivel elbeszélésében a környezetükben lévő családokhoz viszonyítva jobb anyagi helyzetben vannak. Több példát is említ a szomszédságból, akiknek főleg élelmiszert, vagy ruhát adtak, kevésbé pénzkölcsönt. A viszonylagos jólét okát a varrással szemlélteti, melyet édesanyja és ő is gyakorolt. Roberts azt találta, hogy a nők szívesebben vállaltak otthoni munkákat a családi jövedelem kiegészítéséhez, mert az kevésbé törte meg a háztartás megszokott rendjét, ezek között a bevételi források között írt a varrásról, mosásról, gyermekfelügyeletről, mely tevékenységek fő társadalmi tere a szomszédság.56 A megrendelők túlnyomó többsége a munkástelepről, leginkább a szomszédságból került ki, akik nem mindig pénzzel fizettek. „Nem tudtak fizetni pénzzel, és akkor ugye nyulat, csirkét, tojást, ezeket a dolgokat adták aztán a ruhavarrás díjaként. Tehát ilyenképpen mink tényleg viszonylag, a környezetünkhöz viszonyítva (...) jobban éltünk, és ezt (...) ezt megosztottuk tényleg, maximálisan mondhatom. ”57 Ellen Ross szerint a szomszédsági 52 Interjú E. Istvánnéval. 2010. december 18. 2. 53 Roberts, 1995a. 186. 54 Interjú E. Istvánnéval. 2010. december 18. 2. 55 Bódy, 1999. 39-58. 56 Roberts, 1995a. 141. 57 Interjú E. Istvánnéval. 2010. december 4. 8. 69
