Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)

Történelem - Racs Csaba: A falakon innen, a sorompón túl – A város olvasata egy „munkásnő” narratív konsrukciójában

NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEj^UdpZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV.

mely feltételek teljesítése a belépő lehetett a paternalista szociálpolitika „áldásaiból” való részesedéshez.36 A visszaemlékező munkásidentitását alapvetően az üzemhez kötötte, családja tagjait jó szakmunkásként (nagy kézügyesség, találékonyság, önállóság), a telepen élő rokonságát rendezett életvitelű emberekként ábrázolta. Miután megfeleltek az elvárásoknak, a két világháború között a vállalat által felügyelt lakáselosztási rendszerben jobb és tágasabb lakást kaptak: „hiába volt egy mester (...) tanítványa már a mesterét meghazudtolóan okosabb, jobb, tehetségesebb, a mester az maradt addig, amíg ki nem öregedett. Tehát annak nem úgy volt, hogy leváltottuk a mestert már a tanítványa már túlszárnyalja őt tudásba, azt ki kellett várni, hogy az kiöregedjen a szakmából. És kiöregedjen a lakásból, mert mire elérte azt, hogy ugye ő már nyugdíjas, vagy ő (...), akkor már ugye a gyerekei felnőttek, kiröppentek és az meg volt az acélgyárnál, hogy ezek mint bérlemények voltak, hogy akkor a létszámnak megfelelően ezeket az idős embereket abból a nagy lakásból, akkor áttették kisebb lakásba, és ugye akkor jöttek az olyanok mint apámék akik már réges-régen elérték munka szintjén azt a szintet, de nem tudtak jutni jobb lakáshoz, mert (...) mert még az is volt, hogy nem csak létszám, de pozíció szerint is (...) rakták jobb lakásokba azokat az embereket akik ugye többet hoztak már a vállalatnak. Így kerültünk mi le Fasorba. ”37 A munkásidentitás reprezentációjához hozzátartozott, hogy aki teljesítményével kitűnik a többi munkás közül, előbb-utóbb jogot formálhat a szociálpolitika kedvezményeire, többek között a lakásra.38 Ugyanakkor a vállalatok paternalistaként ábrázolt lakáspolitikája szegregatív jellegű volt. Már Szelényi Iván is hangsúlyozta, hogy a szegregáció nem piaci körülmények között is jelentkezik, mivel az egyes intézmények eltérő szerkezetű munkaerőt használnak, ilyenformán „egy- egy ilyen „szimbiotikus komplexumhoz” csatlakozó lakónegyed potenciálisan is más társadalmi összetételű lesz. ”39 Viszont a lakáselosztás a kolóniákon belül is eredményezett bizonyos különbségeket a munkáshierarchia, vagy a tisztviselőréteg mentén.40 A visszaemlékező mentális térképén, melyet Kevin Lynch tézisének megfelelően saját lakóhelye köré szervez, ilyen a Kis-Amerika, ahol képzetlenebb dolgozók, valamint idős, nyugdíjas munkások laktak. Narratívájában ezt az idősekről való vállalati gondoskodás összefüggésében ábrázolja. „(...) az úgynevezett „Amerikába” ugye, ami egy ilyen hegyoldal volt, az iskola fölött épült. Ezek a lakások különböző méretűek voltak. (...) És ide került például az én nagymamám és a nagypapám, ami (...) ami méretre és kényelemre és mindenre, (...) csak hát

36 Vajda, 1993. 38-48.

37 Interjú E. Istvánnéval. 2010. december 4. 3.

38 Az 1950-es évekkel kapcsolatban ugyanerről Horváth, 2007. 31—49.

39 Szelényi, 1990. 99-102.

40 Dobák, 2007. 157-166.

66