Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Régészet - Zandler Krisztián: Felső paleolit lelőhelyek az Ipoly mentén
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYl^i^MŰZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. A tanulmányunkban ismertetett lelőhelyek közül a legtöbb anyagot szolgáltató őskőkori település. A 178 db lelet egy tizede eszköz, hasonlóan Ipoly-völgy 1. anyagához. Mind az eszközök, mind a hulladékanyag nagy része helyi (cserháti) hidrokvarcitból készült (2. ábra 3.). Ezek mellett a többi lelőhelyhez hasonlóan kis számban megtalálhatóak a környékről gyűjtött kvarcitok, kovák és tűzkövek (2. ábra 1.). Kis számban előfordul még radiolarit (2. ábra 2, 8.) és obszidián (2. ábra 6-7.). Új elemként egy-egy jáspis (a Mátrából 2. ábra 4.) és kvarcporfír (a Bükkből 2. ábra 5.) is feltűnik. Kvarcporfír nagyobb mennyiségben Hont-Csitár morva-szeletai telepéről19, a Cserhát vidéki középső paleolit telepek, mint például a micoqui Vanyarc és a bábonyi Galgagyörk és Legénd20 leletegyütteseiből ismert. A megyében található más felső paleolit (gravetti) lelőhelyeken, mint Parassa III.- Orgonás21 és Erdőtarcsa-Daróci-hegy22, egyáltalán nem, vagy csak kis mennyiségben található meg. A vakarók egyik fele pengén, míg a másik szilánkon készült. Nyersanyaguk főleg hidrokvarcit, de található egy-egy kova és obszidián is köztük. A pengén készült példányokat kemény ütővel választhatták le a magkőről (3. ábra 9-10.). A vésők egy kova példány kivételével mind hidrokvarcitból készültek (3. ábra 8.). Több típus található köztük, ez valamint az eszközök közti magas számuk alapján a gravetti körbe soroljuk a lelőhelyet. A retusált pengék is nagy számban képviseltetik magukat az anyagban. A szintén gravetti körbe sorolható tompított hátú példány nyersanyaga obszidián (3. ábra 7.). A többi megmunkált penge kivétel nélkül hidrokvarcit. Magkőről való leválasztásuk kemény és lágy ütővel egyaránt történhetett. Még egy hidrokvarcit fúró és egy radiolarit csonkított szilánk található a gyűjteményben, egyik sem kultúra specifikus eszköz. A magkövek mindegyike pengék leválasztására volt alkalmas, a telepen a helyi hidrokvarcitokat (3. ábra 11.), kovát és tűzkövet munkálták meg. A debitázs anyagban a helyi hidrokvarcitból származó gyártási hulladékok dominálnak, más helyi nyersanyag (kova, tűzkő és kvarcit) jóval kisebb számban van jelen, míg a kvarcporfír, jáspis, obszidián és radiolarit már csak egy-két darabbal képviselteti magát. ÖSSZEFOGLALÁS Összegezve az eddigieket elmondhatjuk, hogy topográfiailag lelőhelyeink egy ma is aktív folyóvölgy forrásokkal tagolt teraszain találhatóak (1. ábra 1-4, 2. 19 Zandler, 2010. 38. 20 Markó, 2009a. 107., 109. 21 T. Dobosi—Simán, 2003. 26—27. 22 Zandler, 2008. 60. 180
