Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Műszettörténet - Shah Gabriella: A keresztrefeszítés ábrázolása a magyar képző- és iparművészeti történetében az államalapítástól napjainkig
NEOGRAD 2010 • A NŐGRÁD MEGYEwI^LmÚZEÖMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. és a végtelen szimbóluma, a teljesség kifejezője. A kereszténység előtti időkben a Földközi-tenger keleti térségében bajelhárító hatást tulajdonítottak a két betűnek. A keresztény szimbolikában Isten nevét jelöli. A szimbólum alapja megtalálható Izajás próféta könyvében, ahol Isten magáról mondja, hogy ő „az első és az utolsó".28 Ugyanezt a kijelentést a Jelenések könyve egyszer Istenre, az Atyára, máskor Krisztusra vonatkoztatja: „Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. ”29 Szalay Lajos grafikáján az alfa és az omega betűk a keresztrefeszítés ábrázolása mellett jelenthetik azt, hogy az üdvösség Krisztus halála után veszi kezdetét. Szervátiusz Tibor: Kolozsvári Krisztus Szervátiusz Tibor (1930—) Kolozsvári Krisztus című szobra a szétszakított magyarság sorsának allegóriája, melyről az alkotó azt vallotta: a világmindenségre van kifeszítve. A nemzetközi figyelmet 1965—1967 között készült Kolozsvári Krisztus című fémplasztikájával váltotta ki. A produktum sajátossága, hogy a keresztre feszített Jézus formálódik meg úgy, hogy a keresztet óhatatlanul oda képzeljük, odateremtjük Krisztus mögé, így a szemlélődő, mindenkori ember válik megfeszítőjévé. A szobor lerongyozódott, izomszövetei között áttetsző (anyagtalan, istenség), magára hagyott Krisztust testesíti meg, jelezve a modern ember transzcendenshez való ellentmondásos viszonyát. Az sem mellékes hogy a szobor kimozdulva súlypontjából, mintha el akarna dőlni, nézője fölé magasul, mintegy - műalkotásként önmagára is reflektálandó - kitárt karjaival bekebelezve őt. „Ez egy kisebbségi Krisztus, amely még keresztet sem kapott. A szegek ott vannak a kezében és a lábában, de keresztje nincs. Szenved és vergődik a világmindenségben kifeszítve, s még feltámadni sem tud, mert keresztje sincsen, amelyről levehetnék. A keresztet mi kaptuk, az elszakított területek magyarjai, s hordozzuk, cipeljük minden terhével együtt. ”30 POSZTMODERN MŰVÉSZET A 20. században megváltozott az ember képe a világról és önmagáról. Mindezek a változások a művészetben is lecsapódtak. A 20. és a 21. század fordulóján a művészek ismét nagy hangsúlyt fektetnek Krisztus személyének ábrázolására. Ez a korszak az, amikor legerősebben vetül vászonra a szubjektum, a művész egyéni látásmódja és érzésvilága, hiszen nincs ikonográfiái megkötés. Ma is megihleti a művészeket a Keresztrefeszítés témája, soha ennyi műalkotás nem született e 28 íz. 41,4; 44,6; 48, 12. 29 Jel.1,8; Jel. 21, 6. 30 Sz. Barna, 1997. 141. 135
