Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Műszettörténet - Shah Gabriella: A keresztrefeszítés ábrázolása a magyar képző- és iparművészeti történetében az államalapítástól napjainkig
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI ÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. tűz. (...) Vértől ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják. Munkácsy így sűríti a Golgota eseményébe a feltámadás keresztény reményét. ” Az eddig bemutatott alkotások közül Munkácsy Golgota című művén jelenik meg a két lator. Az evangéliumok tanúsága szerint Krisztussal együtt két gonosztevőt is megfeszítettek. A Krisztus jobb oldalán meghalt lator megtérését Lk 23,33 mondja el. Már az egyházatyák is tisztelettel beszéltek a jobb latorról. Neve az apokrif íróknál, elsősorban Nikodémus könyvében tűnt föl. Több változat közül a Dizmász név vált általánossá. Az apokrif Arab Gyermekségtörténet szerint az Egyiptomba menekülő szent családot rablók támadták meg; köztük volt Dizmász is, de a gyermek Jézus tekintetétől megszelídülve a megtámadtak védelmére kelt. Valószínűleg rablógyilkosság miatt ítélték halálra. Egy másik apokrif forrás szerint Dizmász keresztjét is megtalálták, és darabjait más ereklyéivel együtt Ciprusra, majd Bolognába vitték. A két lator nevét nem írta le a katolikus biblia, és az ebből keletkezett protestáns sem. Ezzel szemben leírta a Nikodémus könyve néven ismert apokrif mellett még a Legenda Aurea is szól a jobb latorról, de a magyar Érsekújvári-kódex Gyizmás vagy Gyézmásként említi a nevét. A jobb latorral ellentétben a Krisztus balján felfüggesztett lator nem alázkodott meg, gúnyolta Krisztust. Ebben a történetben is érvényesül a jobb és a bal ellentéte, a dolgok kétféle nézete, az ellentétpárok alkalmazása. Munkácsy Mihály festményén Krisztussal ellentétben a két lator nem szegezve van a keresztfához, őket rákötözték. Fadrusz János: Feszület Fadrusz János (1858—1903) a bécsi akadémiai tanulmányainak befejezésekor vizsgamunkaként készítette el a feszületet, amellyel nagy sikert aratott és később Budapesten nagydíjat nyert vele. A szobor készítése során - jelentkező hiányában - saját magát kötözte keresztre és az erről készített fényképeket használta modellként. A szobor eredeti gipszmintáját a művész szülővárosának, Pozsonynak adományozta. Több bronzmásolat készült róla, a Magyar Nemzeti Galéria és a szegedi Móra Ferenc Múzeum is őrzi egy-egy példányát. Később a művész síremlékére is ezt állították a Kerepesi temetőben. A második kép Krisztus fejének márványból készült változatát mutatja a Feszületből. A töviskorona bronzból készült, mert márványból nem lehetett ilyen természethűen megfaragni. Malonyai Dezső 1903-ban a Művészet folyóiratban Fadrusz János Feszületéről az alábbiakat írta: „Fadrusz összes alkotásai között ez a Krisztus van a legsikerültebben mintázva, kivált a fej, - amelybe lelket a mélyen vallásos érzésű művész áhítata adott: Budapesten talált méltó elismerésre. Az akkori kultuszminiszter, a költői lelkű s igazán műértő Csáky Albin gróf, annyira lelkesedett érte, hogy ő szólította föl a fővárost: faragtassák a feszületet a lipótvárosi Bazilika számára is márványba. ”2S 25 Malonyai, 1903. 396—404. 131
