Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Műszettörténet - Shah Gabriella: A keresztrefeszítés ábrázolása a magyar képző- és iparművészeti történetében az államalapítástól napjainkig
NEOGRAD 2010 • 19. SZÁZAD MŰVÉSZETE [ŰZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. A 19. század a magyar történelemben nagy fordulatokat hozott. A század elején megkezdődött a mondernizációt magával hozó reformkor, majd két éven keresztül zajlott a magyar forradalom és szabadságharc. A század végén az osztrák és magyar politikai vezetők megkötötték a kiegyezést, aminek eredményeként létrejött Európa egyik nagyhatalma, az Osztrák-Magyar Monarchia. A 19. században létrejött Golgota témájában készült művek sokasága utal Magyarországra, és a magyarság keresztrefeszítésére. A 19. század az az időszak, amikor talán a leg- igazabb az, hogy a művészet hat a társadalom fejlődésére, vagy a művészet lesz a társadalom terméke. A művészet kiemel a földi létből, vizuálisan ragadja meg az emberi lét szellemi-lelki síkját, és ebben a relációban segít az embernek, hogy megtalálja helyét az univerzumban. Ebben a keresésben segít a vallás is. A 19. század jó néhány alkotójának művészetére jellemző, hogy a bibliai jeleneteket az adott kor mindennapi valóságában ábrázolták. A festészetnek van egy vonulata, amely a művészet fontossága, tanító jellege kapcsán a 19. században újraértelmezi Krisztus alakját és kiemeli erkölcsi tanítószerepét. Munkácsy Mihály: Golgota Munkácsy Mihály (1944—1900) hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket. Munkácsy 1881-től dolgozott a második festményen, amely Krisztust ábrázolta a kereszten. Egyszer, munka előtt önmagát is felköttette egy keresztre (De Suse márki fényképe őrzi a jelenetet), hogy érezze a fájdalmat. Tizenöt vázlat és tanulmány után 1884 húsvétjára készült el a Golgota című alkotása, mely nehezebb feladatot jelentet Munkácsynak, mint az első (Krisztus Pilátus előtt) és a harmadik (Ecce Homo) festmény. Azok cselekménye zárt térben játszódik, ezé a szabadban, a Koponyák hegyén. Ott az adott szűk tériség segített összefogni a kompozíciót, itt a hatalmas természeti kép szinte elnyeli a csoportot, illetve a két csoportot. Az egyik Krisztusé és a siratóké, a másik a szemlélődök és eltávozók csoportja. Itt, az árnyaltan jellemzett tömegben látjuk a legérdekesebb figurákat: a közönyös zsidó ácsot, a mellét verő, futó zsidó férfit és az ún. arab lovast, azaz a lóháton ülő titokzatos, jelképes alakot. A mű legnagyobb erénye a jellemző, a kifejező kolorit és a tájfestés. Az ég vészjóslóan ismétli a megtörtént, jóvátehetetlen drámát, amelyet mindegyik evangélista megírt, ha szűkszavúan is. A kilehelt lélek lendülete indítja az evangelizációt.24 A festmény megeleveníti a Jelenések könyve sorait (19, 11—13): „Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. (...) Szeme olyan, mint a lobogó 24 http://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/m/munkacsy/muvek/trilogia/golgota.html? 130
