A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Shah Gabriella: Profán mítoszok - Fürjesi Csaba művészete

kívánt hatni. Megfogalmazhatjuk úgy is ezt az alkotói periódusát, hogy látványosságszámba menő rituális gesztikuláció. Ez a bőívű gesztusnyelv, vakmerő indulat és tobzódás Profán mítoszok című ciklussorozatában tömör, letisztult formában jelenik meg. A Profán mítoszok az emberiség mítoszaiból, eredetlegendáiból, a kozmosz és a világ keletkezésének és működésének az emberben lerakódott üzeneteinek világi megfogalmazásai. Az embernek van transzcendens, égi, mitikus és földi története, melyek e sorrendben egy alászálló tendencia keretében bontakoznak ki. Ezen belül az égi a szellemmel, a mitikus a lélekkel és a földi a testtel áll viszonyban. A mítosz mondhatjuk tehát, hogy a lélek története. Míg az ember földi világában a jelenségek egyediek, addig a mítoszok általánosak és egyetemesség közelibbek. A mítoszban azokat az archetípusokat találjuk meg, amiket az ember földi történetében egy magasabb rátekintésből való vizsgálatánál feltétlenül szükséges figyelembe venni. A modern pszichológia azt mondja, hogy a lélek különböző rétegekből áll. Ezek a lelki rétegek mitológiai ciklusoknak feleltethetők meg. Egy közönséges történet ugyanis a népi legendák, a szépirodalom vagy egyéb területen akkor válik mítosszá, ha valaki belső látással megfejti e történet lelki összetevőit, és képes megragadni benne az általánost. Ilyen módon elvileg új mítoszok is születhetnének, azonban az új mítosz megszemélyesítései mögött már jól ismert ősi előképek állnak, a lélekben immár nem keletkeznek újabb tudati erőtípusok, legfeljebb a meglévők kombinálódnak. így van ez Fürjesi Csaba „profán mítoszai" esetében is. Az ülepedett mitikus elemekre rárakódnak újabb rétegek és aktualitásuk mindig időszerűbb, az aktuális kornak megfelelő, de a téma, az eredeti tartalom az örök. így is tervezi, hiszen műveivel nem akar újabb igazságokat felállítani, hanem az egyetemes kiemelése a cél. Alkotásain az ókori kultúrák mitológiái, az egyiptomi, a görög, illetve az ókeresztény hagyományok elemeire épül a téma. Minden nép eredetlegendáját, őstudását a csillagmítoszok őrzik. Az évkort már az ókorban tizenkét egyforma időtartamú részre tagolta az ekliptikán körbemozgó (a régi ember által megtalált és kitüntetett) tizenkét csillagkép: az állatöv égi képírása. A tizenkét csillag-képhez tizenkét egymást kiegészítő tulajdonság kötődött, földi életünk, élő környezetünk változásainak és átváltozásainak köre, ritmusa. A változások és átváltozások időpontjaihoz már az ősidőkben kultikus cselekvések tartoztak; s fokozatosan ünneppé nemesedtek az évkor megtalált csomópontjai. Ősidők óta az összes csillagkép közül azok vonják leginkább magukra a figyelmet, amelyek az ekliptika mentén fekszenek. Ezek az állatövi csillagképek. Teljesen természetes ez a jelenség, hiszen éppen ezekben a csillagképekben mozog a Nap, a Hold és itt haladnak a bolygók is. Fürjesi Csaba alkotásain az állatoknak a mitologikus tudatban betöltött szerepük jelenik meg. Ezek a mitológiai kód egyik variánsaként is értelmezhetőek, amire azután egész közlésrendszerek épülhetnek. Mindez megfelelően értelmezve módot ad arra, hogy az ember fenntartsa, illetve újra és újra megtalálja a kapcsolatot önmaga és a környező természet között. Az ilyen motívumok átívelhetnek olyan