A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. (2009)

TANULMÁNYOK - MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Shah Gabriella: Profán mítoszok - Fürjesi Csaba művészete

kozmológikus mítoszokhoz is, ahol teremtő szerepben lép fel valamilyen állat. A tizenkét archetípus - az állatöv szimbólumai - egyedülállóan ábrázolják komplex világunkat. Az alábbiakban erre nézünk példákat Fürjesi Csaba művészetében. Ugrás a napból (3. kép) című festményén a Napisten születésének lehetünk tanúi. A téli napforduló, december 21-e, a legsötétebb nap, amikor meghal a Fény. Ettől az időponttól kezdve a nappalok egyre hosszabbodnak, átvitt értelemben a fény győzedelmeskedik a sötét éjszaka felett. A Napisten feltámad, megszületik a fény, vagyis a Sol Invictus, azaz a Legyőzhetetlen Nap (A keresztény kultúrkörben Jézus születése). Fürjesi Csaba színekkel is érzékelteti a fel-melegedést, sárga fényesség veszi körbe a témát. A Fényfiú figu3. kép: Ugrás a napból rajának vörös kontúrjai a Nap melegét hozzák magukkal le a földre. A testet öltött Istent egy kutya várja, mely a nyugati zodiákusban a Kos csillagkép megfelelője. A Kos időszakára esik a tavaszi napéjegyenlőség, amikor egyforma a nappal és az éjszaka hossza. A festmény tehát a téli napfordulótól a tava-szi napéjegyenlőségig tartó időszak képi megjelenítése. A nappalok egészen a nyári napfordulóig újra hosszabbodnak, amikor az északi félteke leghosszabb nappalát és legrövidebb éjsza-káját élhetjük. A nyári napforduló vagy nyárközép napja a Nap évenként ismétlődő (látszólagos) útjának egyik fontos állomása. A Nap, amely a téli napfordulótól kezdve fokozatosan egyre magasabbra emelkedik az égen, ezen a napon éri el pályájának csúcsát, amit aztán a hanyatlás féléves periódusa követ. Ez a Fürjesi Csaba Szent Iván éj című képén (4. kép) egy ökröt látunk, amint a kis napkoronggal játszadozik. A keleti állatöv ökre a nyugati zodiákusban a Ráknak felel meg, mely a nyári napforduló jegye. Ennek ismeretében új tartalmat és értelmet kap a kép. A figuralitásnak óriási szerepe van hatalmas méretű, expresszív vásznain. A mű témáját mindig erőteljesen körülhatárolja, ezt jelzi szimbolikusan a kontúrok alkalmazása, ezzel irányítja a figyelmet a fő mondanivalóra, legyen az akár az emberi fejlődés (Evolúció) 4. kép: Szent Iván éj vagy a fájdalomban való osztozkodás