A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Id. Frivaldszky János: A Rajeci völgy betelepülése és középkori története

szítésének idején (1802) használatos alakban fordulnak elő, az uraság („Pari") azonos a későbbiekben Praznovszkynak nevezettel, tekintettel a benne felsorolt Miklósra, aki 1414-ben Rajecen járt el és Andrásra, aki az 1490-ben elhunyt Péter apja lehet. Konszka úgy látszik, nem sínylette meg a morva betörést, hiszen soltészt is tudott adni, amint Sztránszké sem, mert temploma sértetlen maradt. 1417-ben - mint 1361-ben is - Krasznán egy határjáráskor jelen van egy Porubkáról elnevezett Porubszky, ez esetben Petrus de Porroba,

m aki értelemszerűen a Praznovszky család tagja. Az 1385-ben elpusztult Frivald helyreállítása igen későn történt meg. 1413. okt. 22én Stibor erdélyi vajda Trencsén, Beszterce, Szolnok főispánja és a Vágvidék ura Trencsénben kelt oklevelében

142 hozzájárult ahhoz, hogy hűséges, kedvelt szolgája, a nemes férfi, Michael Walach Frivald soltészjogát {yiüicatum et judicium) megvegye, földet, erdőt, mezőt, cserjést 250 magyar márkáért. Stibor egyidejűleg utasította Liptói Lászlót a birtokba helyezésre és Baliczky Andrást, hogy védelmezze a vevő szabadságjogát bármi adóztatási kísérlettől, minden zaklatástól. Liptói László valószínűleg a lietavai várnagy volt és azonos az 1388-ban e funkcióban lévő Melchior fia Vladislawal. Baliczky András pedig a túróci ispán, Stibor veje, a szomszédos szklabinyai uradalom ura. A szövegből az derül ki, hogy a vevőt elsősorban az állattenyésztés érdekelte, ezek jogának részletes körülírását igényelte: „in bonis, agncultis, pratis, fenetis, montibus, promontoriis aut aliis quibusvis locis pascere boves, vaccas, scrophas, oves seu alia animalia debeat. "A soltész Hátszegi kerületből való volt, néhány magával hozott erdélyi románnal meghonosította az erdei juhászkodást. Ők adhatták a vlach neveket a környékbeli hegycsúcsoknak. Feltehető, hogy Stibor a közeli vágbesztercei vár kapitányának szánhatta, de miután három hónapra rá meghalt, ez aligha valósulhatott meg.

143 1410-ben a besztercei várkapitány még Stibor honfitársa, a lengyel Jaroszló volt.

144 A malom, fűrészmalom, sörfőzés, halászás joga az oklevélben nincs megemlítve. Miután azonban Mihály leszármazottjai ezeket gyakorolták, ezért a szokásjog alapján kerültek az új soltész birtokába. Az is későbbi összefüggésekből derül ki, hogy a falu földjeinek 1/3-a volt bíróé.

145 Az új soltész az elpusztult régi boronatemplom romjain újat épített, maga számára pedig kúriát.

146 A soltészcsalád 1480 táján a templomot szárnyasoltárral látta el.

147 1385-ben Csicsmány - úgy látszik - nem pusztult el. 1393-ban a Privigyéhez tartozó Lipnik határjárásában a nemesi tanúk közt szerepel Miklós fia János de Cchychman, továbbá Péter fia Péter de Wrbanow

m 1397-ben a Csicsmánnyal szomszédos község, CD X. 8. 588. ByRF, no. 1. hártyán, papírfelzet alatti pecséttel, XVIII. századi téves olvasat szerint az évszám 1418. (DF 266609). Regeszta: ZSO IV. 1215. sz. Walach Mihály pályafutása, valamint az oklevél szövege: id. Frivaidszky János: Egy középkori román eredetű nemesi család a Felvidéken Mediaevalia Transilvanica, 5-6. (2001-2002). 63-64 Engel Pál: Archontológia i. m. I. 279-280. Id. Frivaidszky János: Egy felvidéki község i. m. 90-106. Id. Frivaidszky János: Középkori templomszentély i. m. 379-385. Id. Frivaidszky János: Frivald középkori Szűz Mária-szobra. Ars Hungarica, 32. (2004) 217-224. ZsO I. 2786