A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Fodor Miklós Zoltán: Az Etelközi Szövetség története

Az Etelközi Szövetség megalakulása Mi különböztette meg az Etelközi Szövetséget a korszak Magyarországát behálózó hazafias-nemzetvédelmi egyletek, szervezetek túlnyomó többségétől? Mindenekelőtt egy olyan társaság volt, ami nincs törvényesen bejegyezve: titkos, ami nem azt jelenti, hogy a korszakban a kívülállók ne tudtak volna róla. Tudták, hogy létezik, nem éppen perifériális személyek tartoznak a tagjai közé, akik időnként tanácskoznak és döntése­ket hoznak. Ha nem jelentéktelen emberek asztaltársaságáról van szó, akkor ezek olyan döntések, melyeknek hatásuk is van. Másrészt - és ez következik az eddig leírtakból - olyan társaságról van szó, amely nem csak egy egyesületeket irányító csúcsszerv, hanem igyekszik - egyfajta háttérhata­lomként funkcionálni. Két definíció szerint az Etelközi Szövetség: „A két világháború közötti korszak titkos társasága, amely főként az elszakított területek magyarsága nem­zeti tudatának ébren tartását szorgalmazta. Ugyanakkor a magyar belpolitikát a közép­utas kiegyensúlyozás szintjén igyekezett tartani" 2 illetve „az egyik legbefolyásosabb tit­kos szervezet a Horthy-korban, amely a magyar irredenta, fajvédő legális és illegális egyesületek többségét irányította." 3 Az Etelközi Szövetség 1919-ben alakult. Dósa Rudolfné szerint: „A szegedi kormány­ból kiszorított szélsőséges katonatiszti vezérkar július 12-30 között új titkos vezető szer­vezeteket hozott létre. A Horthy-korszakban legjelentősebbé vált ezek közül az Etelkö­zi Szövetség. Ez a titkos ellenforradalmi alakulat az időközben túlságosan felhígult, és túlságosan helyi jellegű ABC helyébe lépett. A kommüngyűlölő és antiszemita elit civil tagjait és katonatagjait egy titkos társaságba tömörítette az Etelközi Szövetség." 4 Lássuk, hogy írnak a kezdetről beszervezett tagok. Prónay Pál így ír az alakulásról: „Egy átfogó - országokat és népeket boldogítani akaró önzetlen programja a szabadkő­művességnek úgysem volt soha, csupán öncélú...Ennél fogva ezen, főleg zsidó érdeke­ket szolgáló egyesület a keresztények közül, mint a példa mutatja, főleg olyanokat válo­gatott ki, akik a kellő intelligenciájuk mellett szuggesztív, szónoki tehetséggel is rendel­keztek, de előrejutásuk és egyéni jólétük tekintetében erkölcsi határokat, sőt még ha­zafiasakat sem ösmertek. Ezenfelül, mint látni fogjuk, értettek a különféle páholymesterek olyan közismert mi­niszteriális hivatalnoki erők és tehetségek beszervezéséhez is, akik a közéletben súllyal és tekintéllyel bírtak. Nekik többnyire egy kimagasló egyéniség kellett - csalinak -, egy ilyen azután vonzotta a többi tagot. Sokan közülük talán nem is sejtették, hogy milyen hazájuk­ra vészt hozó szövetségnek lettek tagjai, csak akkor, amikor arról lehullott az álarc. Ezekből a tapasztalatokból kiindulva - éppen egy ilyen, ellenforradalmárok által tar­tott összejövetelen, melyen emlékezetem szerint jelen voltak dr. Eckhardt Tibor, Göm­bös Gyula, dr. Kelemen Béla, dr. Siket Andor, dr. Förster Lala, Szilassy Cézár,Toókos Gyula, különítményemből pedig Giczey György és jómagam - de lehettek még mások is - valaki - talán Eckhardt, de lehet hogy Förster -, hivatkozva a már háború előtt Buda­pesten működő és Szemere Miklós által létesített Kultúrliga nevű antiszabadkőműves egyesületre, ajánlotta hasonlóan fehéren és rigorózusan keresztényien szervezkedni. 2 VAYAI Szabolcs: A Johannita Rend Lovagjai ( 1854-1987). Budapest. 1987.362. (A továbbiakban: VAYAI) 3 Magyarország a II. világháborúban. Lexikon A-Zs. Budapest. 1996. 102-103. (A továbbiakban: Magyarország a II. világháborúban) 4 DÓSÁNÉ, 81.

Next

/
Oldalképek
Tartalom