A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Szvircsek Ferenc: Megkopott a fekete gyémánt fénye (A nógrádi szénmedence a III. ötéves (1966-1970) tervidőszakban)

olyan bányák bezárására is sor került, ahol a visszahagyott - alacsony fűtőértékű, nagy hamutartalmú és gazdaságtalanul kitermelhető - szénvagyon több százezer tonna volt. Az 1965-ben meglévő 28 aknából, öt év alatt 18-at számoltak fel, s kettőt összevontak. Egy új akna megnyitásával, 1970-re már csak tíz aknában folyt a széntermelés. A visszafejlesztésre kialakított minisztériumi programot 1966-ban ismerték meg a Nógrádi Szénbányászati Tröszt vezetői. Az optimalizálási terv radikális termelés- és létszámcsökkentést irányzott elő. Öt év alatt a termelést 32%-al kellett csökkenteni. A tröszt vezetői erre a programra ellentervet készítettek, melyben részletesen kifejtették véleményüket, és nem fogadták el a visszafejlesztés mértékét. Érvelésük azonban ellentmondásos volt. Elsősorban arra hivatkoztak, hogy a rekonstrukciós beruházások félig kész állapotban vannak, (két-három éven belül befejeződnek) és a befektetett beruházási összegek hatásukat a költségszintre még nem érvényesíthették. A bizonytalanságot azonban érzékelteti, hogy a tröszt 1966-ban négy távlati tervkoncepciót készített, s ezek között lényeges eltérések voltak. A visszafejlesztés mértékének csökkentését, elsősorban a megye ismert foglalkoztatási gondjaival indokolva igyekeztek elérni. Elfogadhatatlannak tekintették az erőteljes termelés és létszámcsökkentést. Mindvégig politikai kérdésként kezelték a munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező szénbányászat viszszafejlesztését, mert érvelésük szerint az eredeti mértékű leépítés, még a „széncsaták egykori hőseit" is érintette volna. A kényszerhelyzetben átmeneti megoldást jelentettek azok a kormány- és párthatározatok, melyek új ipari üzemek letelepítését tették lehetővé a szénmedencében, illetve korkedvezményes nyugdíjazást és átképzést valósítottak meg. A program fontos része volt a költségek csökkentése, ezért a még működő bányákra optimalizációs számításokat készítettek, s ezek segítségével prognosztizálták, hogy különböző termelési szintek mellett, milyen gazdasági eredmények várhatók. A számítások azt bizonyították, hogy az adott termelési szinten nem volt olyan alternatíva, mely versenyképes lehetne az olcsó import energiaárakkal szemben. A számításokat ezért csak a visszafejlesztések sorrendjének a megállapítására lehetett felhasználni. A nógrádi szénmedencében ezt követően mérséklődött és leállt a szénkutató, feltáró, fejtés előkészítő munka, csökkentek majd megszűntek a legkedvezőtlenebb munkahelyi és bányakapacitások. A termelés a gazdaságosabban termelő bányákra koncentrálódott, annak ellenére, hogy ezek is még mindig veszteségesek voltak. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt elkészítette a szénmedence III. ötéves tervének fejlesztési javaslatait, melyekben kereste azokat a lehetőségeket, melyekkel a jövőt biztatóbbá lehetne tenni. A nehézségek egyik oka abban keresendő, hogy a bányászat részére szabad területeket rejtő mizserfai részen, a III. széntelep gyenge minősége miatt nem tudott a tröszt olyan bányanyitást javasolni, melynek költségszintje kielégítette volna a NIM által támasztott gazdaságossági alapkövetelményeket. A másik ok az volt, hogy a szénmedence déli szélén, ahol megfelelő minőségben találhatók a széntelepek, a kellő megkutatottság hiányában nem lehetett új bányák nyitásával foglalkozni. A kutatómunkára az új ötéves terv sem nyújtott kellő fedezetet. A tröszt már korábban felvetette a Kányás aknával északról és délről szomszédos bükkvölgyi és mátraverebélyi területek megkutatásának és feltárásának a gondolatát, mert a korábbi fúrások mintegy 100 millió tonna szénvagyont, mutattak itt ki. A vállalat gazdasági mutatóinak további romlását