A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Szvircsek Ferenc: Megkopott a fekete gyémánt fénye (A nógrádi szénmedence a III. ötéves (1966-1970) tervidőszakban)

megállítani, és javulását elindítani a területen létesítendő új bányákkal szerette volna, elérni. A terület szénvagyona ugyanis meghaladta a szénmedence összes működő bányájának meglévő szénvagyonát. 1965 után szénbányászatunkban a „tervszerű visszavonulás" koncepciója, a termelő kapacitások és a termelés folyamatos csökkenése, az ún. negatív racionalizálás útján valósult meg. Az 1966-ban meghozott szervezeti intézkedések azonban még nem érintették közvetlenül a foglalkoztatottakat jelentős mértékben. Megszüntették a vájárképzést, a feltárásokat és kutatásokat jelentősen csökkentették. Az önként kilépők és a csökkenő mértékű munkásfelvétel miatt csak néhány igen távoli munkás járatot szüntettek meg (Palotás, Feldebrő térségében). Eközben átalakult a magyar szénbányászat irányításának a mechanizmusa, mivel 1967-ben megalakult az Egyesült Magyar Szénbányák (EMSZ) „kényszeregyesülés", s ezzel egy időben megszűnt többek között a Nógrádi Szénbányászati Tröszt is. A vállalat Nógrádi Szénbányák néven működött tovább. Az optimalizációs számítások nyomán folytatódott a racionalizálás. A Nógrádi Szénbányák termelése az 1965 évi 3,5 millió tonnáról 1966-ban 3,2 millió tonnára csökkent, majd 1970-re 2 millió tonnára mérséklődött. Kalóriaértéke alacsony (2 700 kg/kal), a telepek vékonyak voltak, a bányaművelés nehézsége növekedett. A széntermelés jövőjét tisztázni, csak a dél-nógrádi területek részletes megkutatásával vélték. „A szénbányászat távlata - az 1970 utáni években - a megye jövőjét még inkább bizonytalanná teszi" állapította meg szeptemberi ülésén az MSZMP megyei Végrehajtó Bizottsága. 1965-ben még úgy gondolták, hogy csak 2 000 fő válik feleslegessé a bányászatban, ennek ellenére a szénüzemi létszám az 1966-os 11 000 főről, 1970-re folyamatosan 7 500 főre olvadt. Ezt a nagymértékű csökkenést a vállalat már nem tudta megoldani a korábban alkalmazott eszközökkel, kormányzati segítségre szorultak, melyhez támogatást a megye politikai vezetése és a bányász szakszervezet összehangolt tevékenysége nyújtott. A termelékenység emelése érdekében szigorú létszám, műszak és bérgazdálkodást kellett megvalósítani. Minden üzemnél meghatározott létszámmal és ütemben kellett biztosítani az éves feladatok megvalósítását, és a tervben előírt létszámot nem lehetett túllépni. Fel kellett tárni a létszámtartalékot, és intézkedni kellett a létszám fölösleg megszüntetéséről. Határozottan foglaltak állást abban, hogy „a fölösleges létszám lecsökkentésénél határozottan fel kell lépni a már most jelentkező különböző ismeretség és baráti kapcsolatok által különböző módon patronált személyek visszatartásával szemben, elsősorban az alkalmazotti munkakörökben". A foglalkoztatottság megoldását alapvetően már a bányászaton kívül kellett keresni. Ezt felismerve jelentette ki Jakab Sándor az MSZMP megyei 3 NTM. Adattár. 1789-75. Gáspár János. i. m. 71-72. NTM. Adattár. 3207-86. Balogh Miklós. 1984. i. m. 41-45. Zsuffa Miklós: Munkarend és hatékonyság kapcsolata a Nógrádi Szénbányáknál. Bp. 1981. Szakdolgozat. 9-11. Tájékoztató az Országgyűlési képviselők Nógrád megyei csoportjának ülésére. Salgótarján, 1965. november. 1-3., 7-8.