A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Id. Frivaldszky János: A Rajeci völgy betelepülése és középkori története

is Raies Raksz, Raicsensi, oppidiRaicsa helyesírással szerepel. Nem kell feltétlenül tehát arra gondolni, hogy e bécsi diákok a Körös-megyei, némileg hasonló hangzású, Rajecnél jelentékenyebb horvát Rojcsa város polgárai lennének. Ez utóbbiak ugyanis a szintén szláv nyelvű város, Prága egyetemét látogatták,

122 miközben a német Rajec polgárai a német Bécsét. Rajec is volt annyira jelentékeny város, hogy küldhetett diákot egyetemre. Ez időtájt Rajecen lakott a gazdag és előkelő lengyel lovag, Skrzynno-i Donin. Ez a hasonnevű lengyel alkancellár unokaöccse volt, Stibor rokona. Előbb Nyitraszerdahely várnagya volt, amely 1403-1419 közt királyi vár, majd Borbála királyné familiárisa lett. Borbáláé volt 1427-től Vágbeszterce, ennek tartozékai pedig Hricsó és Lietava. Donin 1437-39-ben e két vár kapitánya, zálogban a kezén tartja, ezután nem szól róla forrás.

123 Feltehetően 1420 és 1439 közt lakott Rajecen, egyenlő távolságban e váraktól, talán éppen az erődítményként felszámolt rajeci vár egyik palotának helyreállított épületében, aminek nyoma lehet az említett hétszögű épületmaradvány második padlója. Az. 1397-ben lebontott vár anyagából úgy lehetett csak 1647-ben templomtornyot építeni, ha a közbeeső időben valami más épületbe volt beépítve, nevezetesen Donin palotájába. Ennek feleségétől, Katalintól keltezetlen levelet és pénzt visz futárként a megbízható Johannes foyt ezum Reycz.

124 A kifejezés ismét a városban még meglévő német-nyelvűségre utal. Az 1428-ban végrendelkező Perényi Miklós Vág-völgyi kapitány DonyntRaycz-inak nevezi. Akárcsak a királyné, Perényi is adósa Doninnak, ő 400 arany forinttal.

125 Ez az időszak Rajec egyik fénykora lehetett. 1420-ban említik Raych oppidum vásárát,

126 1432-ben a cseh husziták Vágbeszterce felől Rajecet érintve vonultak Németpróna felé,

127 de nincs adat arra, hogy ott bármi kárt okoztak volna. Rajeccel érdemes összevetni az észak-déli kereskedelmi út egy másik fontos pontján lévő Zsolna történetét. A zsolnai vár nem az 1385 évi morva betörésnél, hanem Zsigmond 1397-i hadjáratában sérült meg és veszítette el a jelentőségét. 1405 után már nem is említik,

128 pedig Budatinnal kitűnő vár-párost alkotott a Vág ellenőrzésére, mint Sztrecsény is Ovárral. Zsolna városi jegyzőkönyveit 1380 körül kezdik vezetni, 1429-ig németül, ezt követően térnek át a szláv nyelvre.

129 Hogy már előbb is igen számottevő volt a szláv nyelvű lakossága, abból is látszik, hogy fiait Rajeccel ellentétben nem a bécsi, hanem a prágai egyetemre küldte.

130 Zsolna város soltészjogát 1480-ban Schrauf Károly: Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen, Bp. 1892. 41, 152. Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században Bp. 1879. 366.; OL, E156, 85 fasc.no.lO, Irr. fasc. 2. no. 10. 1413-ban Dyonisius Emerici de Roycza, 1418-ben Stephanus de Roycza (Varsik, Branislav: Slováci na prazskej univerzite do konca stredoveku. Bratislava, 1926. 23.) Doninról részletesebben: Engel Pál: Archontológia i. m. 1.214,280,431, II. 214. ; Daniela Dvoráková: Lengyelek Luxemburgi Zsigmond udvarában. Századok, 136. (2002) 407409.; 1439: DL 44697 ZSO. III. 1484. (DL48176 ) Engel Pál: Archontológia i. m. II. 189.; DL 39287, DL 39288. ZSO VII. 1650 (DL 10757) Tóth-Szabó István: A cseh huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Budapest, 1917. 114. Engel Pál: Archontológia i. m. I. 468. Chaloupecky, Václav: Kniha i. m. 99. 1405-ben Martinus de Zylyna, 1415-ben Joannes de Zilina, 1420-ban Nicolaus de Zilina (Varsik, Branislav i. m. . 21, 23)