A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Fodor Miklós Zoltán: Az Etelközi Szövetség története

litikáját követi, vagyis minden vonalon ellenáll a karlista propagandának, mint 'hazaveszélyesnek'!" Az 1921 július 14-i VT-ülésen pedig Bánffy felhívta az EX-et, hogy résen legyen, az állítólag franciskánus barátcsuhában az országba beosonni szándékozó királyt ebbéli szándékában megakadályozni.

86 Károly a nyugat-magyarországi felkelést illetve a legitimista elkötelezettségű tisztek által vezetett csapatok elhelyezkedése által kínált lehetőségeket kihasználva 1921 október 20-án ismét Magyarországra érkezett. Sopronban október 22-én kormányt alakított, Rakovszky Istvánt nevezve ki miniszterelnökké. A Lehár Antal és Ostenburg-Moravek Gyula vezette királyhú csapatok Budaörsnél ütköztek meg a Horthy-hű fegyveres osztagokkal. A dunántúli helyőrségek letették az esküt a Habsburg uralkodóra, így a kormányzó hívei - míg az ország más vidékeiről nem érkeztek katonai egységek - egyetemi zászlóaljakat, és a Gömbös Gyula MOVE-elnök által mozgósított paramilitáris osztagokat voltak kénytelenek bevetni. Az ötezer fős királyhű csapatok ellenében 2000 főt tudtak október 23-án felsorakoztatni a kormányzóhű erők. Gömbös hatásköre kiterjedt társadalmi egyletekre. 22-én mozgósították a MOVE, az ÉME és a Kettőskereszt Vérszövetség tagságát.

87 A toborzásra több százan sereglettek össze az említett szervezetek részéről, ami nem volt nagy szám, de az egyetemi zászlóaljakhoz kapcsolódva a királyhű csapatok előrenyomulását rövid időre megállíthatták, időt nyerve ezzel. Zadravecz leírása szerint a kormányzóság katonai irodája október 23-án „...valóságos főhadiszállás képét mutatta. Majd minden miniszter itt lődörgött, magas rangú katonák jöttek mentek; az EX nagyszerűen volt képviselve...A főhadiszállás teljhatalmú diktátora Gömbös Gyula. Rendelkezik, parancsol, letartóztatásokat eszközöl a notórius karlisták közül."

88 A kormányzóhoz hű csapatok beérkezése a királyhű csapatok számára reménytelenné tették a harc folytatásai. A király visszavonult a tatai Eszterházy-kastélyba, ahol október 25-ére virradó éjjel vette őrizetbe őt Siménfalvy ezredes, a KKVSZ vezetője. A meghiúsult visszatérési kísérlet után november 2-án ült össze az EX-VT, ahol Ráday gróf belügyminiszter jelentette, „hogy az antant háborús terrorral parancsolja Károly király és az egész Habsburg-ház detronizálását. A kényszer elől nincs kitérés..." (Ugyanezen a VT ülésen felmerült Apponyi Albert gróf esetleges parlamenti tiltakozása a detronizáció ellen, mely eshetőségtől a kormány tart. Gyarmathy János, EX-pecsétőr, kormányzósági lelkész felvetette, hogy nem kellene-e Apponyit házi őrizetben tartani a trónfosztás megtörténtéig. Perényi báró és a belügyminiszter azonban leintették Gyarmathyt.)

89 Másnap megtörtént a Habsburg-Lotharingiai-ház detronizációja, és ugyanezen a napon a király örökre elhagyta Magyarországot. A király mellé pártolt politikusok és katonatisztek közül sokakat letartóztattak, eljárás indult ellenük. A megbocsátás azonban a kormányzati politika oldaláról hamar jött, sőt, sokan visszatérhettek a kormányzati politikai életbe - Rakovszky István, a Károly által kinevezett ellenkormány miniszterelnöke már az 1922-es évben belügyminiszter lehetett Bethlen kormányában. Az EX vezetése nem bizonyult ilyen megbocsátónak. Akik nem voltak elég határozottan hűek Horthyhoz, avagy kifejezték a király iránt érzett szimpátiájukat vagy sajnálatukat azok csupán „fejmosást" kaptak. A király mellett nyíltan színt vallók pályafutá86 Uo. 87 Ormos Mária: „Soha amíg élek!" Az utolsó koronás Habsburg puccskísérletei 1921-ben. Pécs. 1990. 116. 88 ZADRAVECZ, 217. 89 Uo. 226.