A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Fodor Miklós Zoltán: Az Etelközi Szövetség története

sa a Szövetségben azonban véget ért. Sok (Zadravecz szerint főleg katolikus), testvér önként hagyta el a Szövetséget. A nyíltan szerepet vállaló karlistákat az EX később is távol tartotta soraitól. Erre utal egy 1923-as körrendelet, melyben az EX „...felhívja az összes testvérek figyelmét arra, hogy Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy, mint esküszegő paszszivitásba helyeztetett, és vele a tagtársaknak nem szabad érintkezniük..."

90 Egy másik - 6-os számú - körrendelet felhívja a tagokat, hogy gróf Jankovich Bésán Endrével, gróf Károlyi Józseffel, Prónay Pállal és Ostenburg-gal kapcsolatot fenntartani tagoknak nem lehet.

91 (Prónayt „engedetlenség" címén közösítették ki 1922 tavaszán, ámbár ő sem tette le a garast egyértelműen Horthy mellett 1921 októberében.) Az Etelközi Szövetség vezetése tehát egyértelműen Horthy Miklós, illetve a Bethlen miniszterelnök nevéhez fűződő konszolidáció támaszának bizonyult a király visszatérési kísérlete folyamán. Az EX és a nyugat-magyarországi felkelés A trianoni békeszerződés az Osztrák Köztársaságnak ítélte négy magyar vármegye nyugati részét. A területek átadására illetve átvételére a békeszerződés okmányainak kicserélése után kellett sort keríteni. Hasonló volt a rendelkezés a Szerb-Horváth-Szlovén (SZHSZ) Királyság megszállása alatt tartott Baranyai és Bács-Bodrog vármegyei területek átadását illetően. 1921. július 26-án megtörtént az okmányok cseréje. Az SZHSZ királyság azonban késleltette a kivonulást, így ezt tette Magyarország is Nyugat-Magyarországon. (A déli területeken októbrista-szocialista politikusok délszláv védnökség alatt egy „államot" is kikiáltották a „Baranyai-Bajai Szerb-Magyar Köztársaságot.") A nagyhatalmak azonban kiparancsolták a szerbeket, így augusztus 22-én megkezdődhetett a magyar csapatok bevonulása.

92 A nagyhatalmak Sopronban székelő tábornoki bizottsága az átadandó nyugati területet két zónára osztották. A déli „A"-zóna hovatartozását nem tették kétségessé, az északi, Sopron környéki terület, a „B"-zóna birtoklása egyezkedés tárgyát képezte.

93 Augusztus 27-én befejeződött a magyar katonaság kivonulása a vitatott térségből. Erre az időpontra azonban fegyveres szabadcsapatok szivárogtak be Héjjas Iván főhadnagy vezetése alatt, akik fegyveres összetűzésbe keveredtek a bevonuló osztrák csendőrökkel augusztus 27-én Pinkafőnél, valamint 28-án Ágfalvánál. E konfliktusokkal vette kezdetét a nyugat-magyarországi felkelés.

94 Még 28-án Sopronba érkezett OstenburgMoravek Gyula őrnagy zászlóalja, valamint a Prónay-féle I. szegedi zászlóalj

95 (utóbbi Ranzenberger Viktor százados parancsnoksága alatt). Friedrich István is szervezett egy 90 Uo. 143. 91 Uo. 92 Romsics Ignác: Ellenforradalom és konszolidáció. Budapes. 1982. 148-149. (a továbbiakban: ROMSICS) 93 Ormos Mária: Civitas fidelissima. Népszavazás Sopronban 1921. Győr. 1990. 117. (A továbbiakban: ORMOS) 94 A nyugat-magyarországi felkelés részleteit és elemző értékelését lásd: Békés Márton: A fegyveres revízió útja Nyugat-Magyarországon, http://www.vasiszemle.t-online.hu/2007/04/bekes.htm 95 ORMOS, 101.