A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Fodor Miklós Zoltán: Az Etelközi Szövetség története

tartott EX-Wolff-közgyűlésen határozatba ment Ravasz püpökségének minden vonalon való előkészítése...Senkinek sem jutott eszébe, sem fent, sem középen Ravasz szabadkőművességét kifogásolni. Sőt, nem egy testvér akadt (sőt maga a VT is), aki hangoztatta, hogy Ravaszt be kellene szervezni az EX-be, hisz' az nem tesz semmit, hogy szabadkőműves..."

76 Az EX természetesen a gazdasági szférában is igyekezett előnyös pozíciókat szerezni. Az 1922-es 6. sz. körrendelet közli a testvérekkel, hogy össze kívánja írni azon tagjait, akik különböző bankoknál, vállalatoknál, intézményeknél igazgatósági tagok, vagy más módon érdekeltek. Kérdést intéz hozzájuk, hogy milyen a zsidó tőke részesedése az adott vállalatnál.

77 Egy másik körrendelet értelmében: „Az ET az idegen faj leszorítására irányuló törekvésekből nem enged semmit sem! Miután az utóbbi időben igen nagy vállalatok (Lőporgyár, Állami Jegyintézet, sőt a szegedi rk. fogadalmi templom építése is) ezen faj kezére került, az ET utasítja összes tagjait, hogy az idegen faj minden előrejutását állandóan szorgos megfigyelésnek vessék alá, s ha kétségtelenül megállapítható az, hogy ebben tagtársainknak része van, úgy ezek ellen azonnal a legszigorúbb eljárás teendő folyamatba. A vétkező ellen el kell járni: elbocsátás, B-listára helyezés, áthelyezés, ehhez hasonló büntetések által."

78 A központi utasítás tehát inkább arra szorítkozott, hogy a tagok „megfigyeljenek" illetve tájékoztassanak. Az EX a gazdaság terrénumában fejthette ki a legjelentéktelenebb befolyást; a nagytőke prominensei e korban nagyrészt zsidó származásúak voltak. Az EX és a királykérdés Az EX-be kezdetben egyaránt léptek be szabad királyválasztók, legitimisták, és olyanok is, akik a királykérdésben nem tudtak konzekvens álláspontot megfogalmazni. 1920-21-ben az Etelközi Szövetség megnyilatkozásaiban hangoztatta, hogy az EX nem ismer királykérdést, „és a kormányzóhoz törhetetlenül ragaszkodva törekszik a magyar ügy szolgálatában megmaradni".

79 A vezetőségbe azonban kezdettől csak szabad királyválasztók kerültek (Gömbös, Toókos, Pröhle, Perényi báró, Ráday gróf, Bánffy külügyminiszter), így a Szövetség egyik főtevékenységét hamarosan a „kariizmus" elleni küzdelemben jelölte meg. A Gömbös nevével fémjelzett szabad királyválasztó csoport, mely az EX-ben dominált, egyik legfőbb megoldandó politikai problémának tekintette IV. Károly hazatértének meghiúsítását. „Az EX lelke és gerince a kormányzó, illetve Horthy-húség volt" adódott tehát az ötlet Horthy esetleges királlyá koronázására. Az EX két VT-tagot, gróf Ráday Gedeont és Zadravecz tábori püspököt küldte a Kormányzóhoz, kipuhatolni ebbéli szándékát. 1920 szeptember 6-án jelentek meg a Gödöllőn nyaraló Horthy előtt, ahol Zadravecz nyíltan feltette a kérdést, „...mert bizony széltében-hosszában az a hír felőle, hogy a koronára vágyik..." Horthy határozottan utasította vissza a feltételezést, a következőket mondva: Uo. 140. Uo. 163.