A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Shah Gabriella: Egy képíró a Varázsvölgyből - Gaál István életútja

bolyong és kérleli az isteneket, nem adnak neki másik esélyt. Öregségére visszatér a tengerhez, ahol eltemette Eurydikét. Gaál István e műve is tele van szimbolikus formákkal (kör, spirál, hullámmozgás) és szimbolikus alakokkal (életmadár, sziklakatonák, életfa - melynek törzsét körös-körül egykori élők immár kopott domborzatú arca borítja). Ennek a műnek az alapja Christoph Willibald Gluck 1762-es operája. Gaál István azonban az eredeti operához képest négy változtatást végzett el. Az első, hogy Eurydiké arcát a reinkarnáció után látjuk először. Ettől kezdve végig fiatal és szép marad. Amikor Orfeusz elköveti a drámai vétséget, vagyis megfordul, hirtelen megőszül. E pillanattól kezdve vonásait megjelöli a fájdalom és az idő. Ebből következik, hogy a főhős filmes megjelenítésének a bariton hangfekvés lesz a megfelelő, szemben az opera bécsi verziójával, ahol kasztrált énekes hangja csendül fel. A legnagyobb eltérés az, hogy a filmben nincs happy end, vagyis az eredeti görög mítosz szerint Orfeusz nem kapja vissza Eurydikét, hiszen nem tartotta magát az egyezséghez. A negyedik változtatás Ámor alakjával kapcsolatos: Ámor a filmben a két főszereplővel egyenrangú fontosságú szereplő Mint Gaál István oly sok filmjében (pl.: Örökségünk - 500 éves a magyar könyvnyomtatás, Gyökerek vagy akár a városfilmjeiben, A rendhagyó párizsi leltárban vagy a Római szonátában) olyan képi elemeket használ fel, amelyek bizonyos alapvető műveltséget feltételeznek a néző részéről, ezekkel válnak ugyanis teljesen érthetővé az alkotásai. A zene, mint az eddigiekben is láthattuk, rendkívül fontos szinte minden filmjében. „Hatvannégy éves voltam, amikor elkezdtem a Bartók filmet, minekutána Várbíró Judit kilenc esztendeig várt rám. Mert először nem akartam elvállalni. Nem önteltségből, hanem épp azért, mert én annyira tisztelem Bartókot és az ő muzsikáját, hogy úgy éreztem, hogy jövök én ahhoz, hogy én erről az emberről csináljak egy ilyen volumenű filmet. Mert egy hatperces kis etűdöt születésének a 100. évfordulójára készítettem, aminek örültem is, hogy ezt megcsináltam. De egy biztos, mivel Bartók összes művét nekem többször meg kellett hallgatnom, nyilván be lett építve negyvennyolc részlet az egész életútján keresztül, megváltoztatta a világszemléletemet - hatvannégy éves koromban. "

ll A háromrészes Gyökerek című filmben Bartók Béla életét, emberi és zeneszerzői fejlődésének különböző szakaszait kísérjük végig. A film készítői (Gaál István filmrendező, Várbíró Judit, a Magyar Televízió Zenei Osztályának vezetője és Dr. Kovács Sándor zenetörténész) minden helyet felkerestek - Magyarországon, Romániában, Szlovákiában, Svájcban, Amerikában -, ahol Bartók megfordult, élt, fellépett, emléktáblája található. Amerikában például jártak az elkorhadt faházban, ahol kétszer is nyaralt, s a kórházban, ahol meghalt. Romániában abban a faluban forgattak, ahol a Cantata profanának a nagy impulzusa született, ahol Bartók lejegyezte és felvette ezt a kolindát. Bartók a filmben a levelezéséből és önéletrajzából válogatott részletek segítségével, egyes szám első személyben szólal meg Szakácsi Sándor hangján. Nemcsak Bartók életének állomásaiba, gondolatiba, érzéseibe kapunk betekintést, hanem a Gaál István által gyönyörűen összeválogatott és felfűzött képek és korabeli felvételek révén egy egész korszakba. Olyan csodálatos képekkel, mint a film legelején megjelenő a kenyérdagasztás vagy a zongorát húzó ökrösszekér {„Felvitettem ökrösszekérrel egy zongorát Gerlicepusztára" Bartók leveleiből) Gaál István jóval több mindent el tud mondani, mint sok-sok mondattal. Mint már korábban említettem, a film központi szimbólumát Salgótarjánban, a Gaál István saját jegyzetei alapján Shah Timor: Egy képíró a Varázsvölgyből - Gaál István életútja című filmből, 2006-2007