A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Shah Gabriella: Egy képíró a Varázsvölgyből - Gaál István életútja

Dolinkában találta meg, de Salgótar­jánban történt a medvetáncoltatás jele­netének felvétele is. „Ne röstelkedjünk a dicsérettel: nagy müvet alkotott Gaál István, mely mű nemcsak a hazai, hanem az egye­temes filmművészetben is új törekvést jelent, mert elvetette a kényelmes és megszokott formákat, életregényes, já­tékfilmes halhatatlansággá nem akarta sekélyesíteni Bartók életét, de a kortársak elfo­gult, sok pontatlanságot, önmítoszt teremtő vallomásainak dokumentumaival se akart élni. Okkal, mert akkor részigazságok, túlzások, pontatlanságok árjában eltűnik a leg­fontosabb: Bartók Béla pokoljáró és kristályosan tiszta élete'* 3 - írja Ablonczy László Gaál filmjéről. 2006-ban a Gyökerek Aranylemez lett. Emellett 2006-ban a Diapason fran­cia zenei szaklap díját, az Arany Hangvillát is megkapta. A magyaron kívül azonban a nemzetközi közönség is máig szereti: 2006. májusában Velencében vetítettek retrospektív programot munkáiból válogatva, előtte februárban a genfi CAC Voltaire filmművészeti központ mutatott be vetítéssorozatot filmjeiből. 2006 nyarán felkérték, hogy a lisszaboni operában állítsa színpadra Verdi Macbethjét. 2007 májusában Velencében tartott háromhetes intenzív rendezői kurzust. 2008 januárjában Triesztben a Közép-Európa és az Alpok-Adria térség filmművészetének seregszemléjén fotókiállítása nyílt és retrospektív vetítéssorozat volt filmjeiből. A Radici - il cinema di István Gaál (Gyökerek - Gaál István filmművészete) című kiemelt programban nagyszá­mú érdeklődő közönség Gaál István valamennyi játékfilmjét, legfontosabb televíziós munkáit és rövidfilmjeit, összesen 19 alkotást tekinthetett meg. Volt egy megvalósulatlan filmterve Pokoljárás címmel, mely az 1300-as években An­jou Nagy Lajos király idején játszódik, de fájó, hogy befejezetlen maradt az elmúlt év­ben Velencében forgatott filmje is. Nemcsak filmjeit, munkásságát is számos alkalommal ismerték el díjakkal. 1969­ben Balázs Béla-díjjal tüntették ki, 1981-ben érdemes művész lett, 1991-ben Kossuth-dí­jat kapott, 1999-ben megkapta a Magyar Filmszemle életműdíját. 2005-ben elnyerte a Magyar Mozgókép Mestere címet, és szerepelt a 2007. évben a magyar színház- és film­művészet kategóriájának Príma-díjasai között. Mindezek ellenére ő mindvégig rendkí­vül szerény emberként élt, akinek az egyszerű emberek barátsága volt a legfontosabb. Egész életében fontos volt számára a szülőföldjéhez fűződő viszony is. Gyakran és szívesen jött Nógrádba: Salgótarjánban meglátogatta a dolinkai gyökereket, Pásztón elő­adást tartott fiataloknak, vagy csupán pihenni jött Kozárdra. „Ha azt mondom, hogy Nógrád, akkor az nekem a hazám, nekem az a fajta településem, hogy úgy mondjam, ahol szívesen tanyázok. Szívesen jövök ide és itt is pihenek, mert teljesen kikapcsol ez a vidék. A táj jellege olyan, hogy minden egyes lépésnél, bárhová megyek, egy új művészi szempontot villant fel" 24 - mondta. Nem nosztalgiázni jött haza, hiszen itt mindig ott­hon érezte magát. Ablonczy László: Gyökerek; In: www.internetto. sopron.hu/article_plain.php?id=3598 Shah Timor: Egy képiró a Varázsvölgyből - Gaál István életútja című filmből, 2006-2007 Külön köszönetemet fejezem ki Pintér Juditnak az önzetlen segítségéért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom