A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Szirácsik Éva A személyes kapcsolatok hatása a Rákóczi-kori Nógrád vármegye hivatalos ügyintézésére

ták. A leveleket a vármegye nemesi közgyűlése nem tárgyalta, intézkedéseknek nincs nyoma. Kivételesnek tűnik az is, hogy a vármegye saját tisztségviselőjét kívánta megvédeni. Csajághy János brigadéros 1709. évi leveléből arról értesülhetünk, hogy Losonci Horváth György hadbiztos írásban tett panaszt a vármegyénél Csajághyra, akit a vármegye levélben keresett meg. Csajághy azt válaszolta, hogy az említett hadbiztos korábban részegen érkezett hozzá, panaszait nem adta elő, csak fenyegetőzött, hogy azonnal megválik hivatalától, s sértegette őt, amiért pálcával verette meg a hadbiztost. A verést nem a panaszai miatt kapta, hiszen azokat elő sem adta, hanem magatartásáért. Kérte a vármegyét, ne vegye pártfogásába a részeges hadbiztost. Csajághy némi sértődöttséggel a hangjában megjegyezte, hogy noha Őt fölöttesei a vármegyéhez képest többre becsülik, mégis hajlandó elégtételt adni a hadbiztosnak, ha megmondják, hogyan tegye.

39 III. d. A vármegye és a fölötte álló szervek közötti kapcsolatok A vármegye és a fölötte álló szervek között a személyes kapcsolatok hatása ott figyelhető meg leginkább, ahol a vármegyéből származó magasabb rangú hivatalnokokkal érintkezett a vármegye. Érdekes módon ez a hatás kevésbé mutatható ki azokkal a tisztviselőkkel kapcsolatosan, akikkel a vármegye tisztségviselői a szabadságharc előtt nem kerültek közvetlen kapcsolatba, ebben az esetben a személyes kapcsolatokat kevésbé igénylő hivatalos eljárások, formulák kerültek inkább előtérbe. A vármegye tisztségviselői által jól ismert személyek esetében azonban a hivatalos utat különféle jelenségek tarkították. A vármegye általában minden fölsőbb szervtől érkező levélre reagált, megtárgyalták a közgyűlésen, legalább válaszlevelet írtak, ha tényleges intézkedésre nem is került sor. Nem mindig történt ez így a nógrádi kötődésű tisztviselők esetében, mintha a vármegye kevésbé vette volna komolyan az ő utasításaikat éppen úgy, mint a vármegye saját tisztségviselőinek kéréseit. Mindezt mutatja a következő eset is. II. Rákóczi Ferenc 1704. június 2-án, míg a losonci postamester öccse, ifjabb Király Mátyás tokaji főprefektus fejeNML XTV-3. C-5/5. 4647. Táborba vonult 18 nemes levele Nógrád vármegyének arról, hogy védjék meg otthonaikat az ellenségtől (Motyova, 1703. november 22.) A levelet a vármegye nemesi közgyűlése nem tárgyalta. NML XTV-3. C-5/5. 73-75. Tolvay Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a dunavecsei ütközetről, a zólyomi nyereségről és a gyalogság zendüléséről (Kecskemét, 1704. január 24.) A levelet a vármegye nemesi közgyűlése nem tárgyalta. NML XTV-3. C-5/5. 173-174. Vattay János levele a nógrádi másodalispánnak a nemesség táborba vonulásáról (Paks, 1704. május 5.) A levelet a vármegye nemesi közgyűlése nem tárgyalta. NML XTV-3. C-5/5. 158-159. Darvas Mihály levele Nógrád vármegyéhez az otthon maradt családja ügyében (Szécsényhalászi, 1704. április 20.) A levél 1704. április 28-án került a közgyűlés elé, de érdemi tárgyalását nem jegyezték föl. (NML TV. 1. a. Protocollum Congregationis Neogradiensis 10. köt. 123-128.) NML XTV-3. C-5/8. 49-51. Csajághy János levele Nógrád vármegyének Horváth György hadbiztos ügyében (Divény, 1709. március 9.)