A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Szirácsik Éva A személyes kapcsolatok hatása a Rákóczi-kori Nógrád vármegye hivatalos ügyintézésére

delmi parancs hatására három nappal később írt levelet a vármegyének arról, hogy tilos a Tiszántúlra sóért menni.

40 A főprefektus levele előbb, még június 23-án megérkezett, de a vármegye közgyűlési jegyzőkönyvében a főprefektus levelének még a tárgyalását sem jegyezték le.

41 A fejedelem azonos tartalmú levelét a július 14-ei közgyűlésen olvasták fel, ahol tudomásul vették a rendelkezést, s elrendelték annak betartását

42 A nógrádi származású hivatalnokoknak olykor szinte mentegetőzniük kellett azért, hogy a kötelességüket teljesítették, vagyis olyan utasítást kényszerültek adni, aminek következtében a vármegyére valamilyen feladat hárult. Indokaik között szerepelt, hogy fejedelmi parancsot teljesítettek, más vármegyékre is hasonló vagy súlyosabb terheket róttak, esetleg másként nem lehetett az adott feladatot ellátni. Darvas Ferenchez 1704-ben érkezett meg Nógrád vármegye levele, amelyben arra a levélre válaszoltak, amelyet Darvas küldött a vármegyei adóhátralékot illetően. Darvas azzal mentette ki magát, hogy ezt ugyanakkor írta, amikor más vármegyék hátralékának teljesítését sürgette, ugyanis II. Rákóczi Ferenc konyhájának háromasztalnyi embert kellett ellátnia.

43 Darvas Mihály kerületi hadbiztos Nógrád vármegye levelére válaszolva 1706-ban tudatta, hogy fejedelmi parancsra katonákat kellett beszállásolnia a vármegye néhány falujába, amiért a vármegyétől elnézést kért. Hivatkozott a szintén nógrádi származású Török András udvari vicekapitányra, aki tanúsíthatta volna, hogy Darvas fejedelmi parancsot hajtott végre, amiről írt a szolgabíróknak is.

44 Ezek a tisztségviselők azonban hivatalos tevékenységükön, saját munkakörükön túl Nógrád vármegye érdekeinek a képviseletét is felvállalták, lehetőségeikhez és a korabeli nehézségekhez mérten igyekeztek a vármegye terhein könnyíteni. A hivataluk révén nagyobb összefüggéseiben látták a vármegyét érintő ügyeket, ami miatt Nógrádot alkalmanként jó tanácsokkal látták el, figyelmeztették az esetleges rossz döntések kijavítása érdekében. A fejedelem és a vármegye közötti közvetítést is ellátták. A fennmaradt iratokból azonban úgy tűnik, ennek a személyes kapcsolatokon nyugvó, nem hivatalos érdekképviseletnek az eredménye mintha nem lett volna látványos. A hivatalból fakadó és a varmegye iránt érzett személyes kötelezettség közül az előbbi tűnt erősebbnek. Darvas Mihály kerületi hadbiztos 1706-ban beszámolt a vármegyének arról, hogy a fejedelem parancsa értelmében meg kellett hívnia Nógrád, Borsod, Gömör vármegyék szolgabíráit. A parancs alól úgy akart kibújni Darvas, hogy a fejedelmet emlékeztette arra, Nógrád vármegye nem tartozik az ő kerületéhez, mégis a fejedelem utasította, hogy adjon utalványt a vármegyének. Darvas úgy próbálta jobb belátásra bírni földijeit, hogy közölte, ha nem akarnak jönni a vonakodó Nógrád vármegyei szolgabírák, akkor nem hívja őket, de a beszállásoltakra való tekintettel mégis jó volna, ha megjelennének a feNML XTV-3. C-5/5. 185. II. Rákóczi Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a sóval való kereskedés korlátozásáról (Solt, 1704. június 2.); NML XTV-3. C-5/5. 186. Ifj. Király Mátyásnak, a tokaji sóhivatal felügyelőjének levele Nógrád vármegyéhez a sókereskedelem korlátozásáról (Tokaj, 1704. június 5.) NML TV. l/a. Protocollum Congregationis Neogradiensis 10. köt. 143-144. NML TV. l/a. Protocollum Congregationis Neogradiensis 10. köt. 147. NML XTV-3. C-5/5. 141-142. Darvas Ferenc levele Nógrád vármegyéhez az adóhátralék, a Tolvay Ferenctől elszökött hajdúk és Darvas adósságának ügyében, illetve a vármegye katonáinak Egerbe küldéséről (Eger, 1704. április 4.) NML XTV-3. C-5/6. 125. Darvas Mihály kerületi hadbiztos levele Nógrád vármegyéhez a dunántúli menekültek beszállásolásról és a szolgabírák Egerbe hívásáról (Eger, 1706. március 5.)