A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)
TÖRTÉNELEM - Szirácsik Éva A személyes kapcsolatok hatása a Rákóczi-kori Nógrád vármegye hivatalos ügyintézésére
A vármegyei tisztségviselők kapcsolatrendszerét vizsgálhatjuk a vármegyei tisztségviselők és a lakosság, a vármegyei tisztségviselők egymás közötti, a vármegyei tisztségviselők és a vármegye testülete, valamint a vármegye és a fölötte álló szervek szintjén. A vármegye hivatalos iratait vizsgálva elsősorban az tűnik fel, hogy a négy kapcsolati szint közül a legtöbb információnk a vármegye és a vármegye fölött álló szervek közötti ügyintézéséről van. Mindennek az oka az, hogy a vármegyei tisztségviselők a lakossággal, vagy egymás között elsősorban szóban érintkezhettek már csak a földrajzi közelség miatt is, s írásos lenyomata csak kivételesen maradt meg a köztük fennálló kapcsolatoknak. Kivételként értékelhető a távol állomásozó vármegyei hadsereg tisztjeinek és a vármegyének a levelezése. A földrajzilag messze lévő magasabb hivatalok, kiemelt pozícióban lévő személyek azonban leginkább levél útján kerültek kapcsolatba Nógrád vármegye tisztviselőivel a hivatalos ügyintézés során. IL Az ügyintézés szereplői és személyes kapcsolataik A vármegye ügyintézését a vármegye tisztségviselői mellett alkalmi megbízottak látták el, ez utóbbiak alatt elsősorban a vármegye követeit érthetjük. A tisztviselők közé sorolhatjuk ekkortájt a vármegyei sereg tisztjeit is. Ezek a tisztviselők, megbízottak a vármegye nemeseinek a sorából kerültek ki. A tisztújító közgyűlések jegyzőkönyveiből nem derül ki pontosan, hogy kit miért jelöltek, illetve több jelölt közül miért éppen egyik, vagy másik személyre esett a vármegyei közgyűlésen megjelentek választása. Minden bizonnyal a jelöltek képességeinek, jellemének ismerete, személyes szimpátiák vagy ellenérzések, rokoni és baráti kapcsolatok, vagyis a személyes ismertség, illetve elismertség szintén fontos lehetett egy adott személy megválasztása, esetleg meg nem választása során. A vármegyei tisztségviselők közül csak az alispánok jelölésébe szóltak bele „felülről". 17 A fejedelem a tisztújítások alkalmával az alispáni hivatalra több jelöltet is a vármegye figyelmébe ajánlott, de ezek a személyek is a vármegye ismert tagjai közül kerültek ki. 18 A Nógrád vármegyébe küldött megbízottak névsorát ismerve kimutatható volt olyan igyekezet is, hogy az ügyintézést olyanokra bízták, akik a vármegyében személy- és helyismerettel is rendelkeztek. A különféle alkalmi megbízatásokat sokszor azok kapták, akik korábban a vármegye követei voltak, tehát az újonnan létrejövő személyes kapcsolatok is nagy súllyal estek latba a megbízások létrejötte során. A vármegyébe küldött nógrádi származású megbízottakra azért is eshetett a választás, mert ők nem csupán a helyi viszonyokat, hanem a vármegyei hivatalokban lévőket és a vármegye nemes tagjait is személyesen ismerhették, tehát nemcsak képességeikre, hanem társadalmi kapcsolataikra is építhettek. A főispán, Forgách II. Ádám (1682-1714) a császár híve maradt, így a a fejedelem oldalára állt vármegye alispánjairól nem dönthetett. (Borovszky Samu: Nógrád vármegye, Budapest, 1988. (reprint) 468.) Például a II. Rákóczi Ferenc által ajánlott Nógrád vármegyei alispánjelöltek 1705-ben Török András, Feja János, Kajali Pál, Pelargus György, Ráday Gáspár, Mocsáry Balázs volt. (NML XTV-3. C-5/6. 15.); 1706-ban pedig Török Andrást, Feja Jánost, Szilassy Andrást, Littasy Györgyöt, Darvas Ferencet, Pelargus Györgyöt ajánlotta. (NML XTV-3. C-5/6. 154.)
