A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

KIÁLLÍTÁS - RENDEZVÉNY - Tóth Zsuzsanna: Társadalmi integrációt segítő foglalkozások a Palóc Múzeumban

„Itt a vége, fuss el véle!" Programzáró vetélkedő és vigadalom A tanév végéhez közeledve a résztvevők játékos vetélkedő formájában ismételték át mindazt, amit a múzeumi foglalkozások alatt elsajátítottak az elmúlt hónapokban. A megmérettetés nyolc fős csapatokban történt. Először minden csoport olyan vezetőt, szószólót jelölt ki, aki bizonyos feladatokban képviselte csapatát. Ezek után indult a játékos verseny. Bemelegítésül minden csapat választott magának egy nevet és írt egy csatakiáltást. A feltétel az volt, hogy a név kapcsolódjon a néphagyományokhoz. Valamennyi név és csatakiáltás remek lett, íme egy példa közülük: „Luca széke a mi nevünk, hajrá, hajrá, úgyis nyerünk!" A vetélkedő elméleti részét egy 13+1-es szellemi totó alkotta, amely az eddig megszerzett elméleti tudáson alapult. A gyakorlati részben énekes, táncos tudásukat, megfigyelőkészségüket kamatoztathatták a résztvevők. A táncokhoz az Esztam zenekar húzta a talpalávalót és a közös népdaléneklésnél is sokat segítettek. Az intenzív mozgás utáni pihentető feladat az volt, hogy képzeletbeli riporterként egy újságcikket kellett írni minden csapatnak. A téma az elmúlt hónapok múzeumi foglalkozásainak élménybeszámolója volt. A gyerekek dülöngélő betűs, helyenként helyesírási hibákkal tűzdelt fogalmazványai teli voltak lelkesedéssel, a szép élmények visszaidézésével. Illusztrációként közöljük a Csanak elnevezésű csapat írását: „Mindannyian örülünk, hogy itt lehettünk ezen a 7 alkalmon. Nagyon élveztük, hogy megismerhettük a gyöngyfűzés, tojásfestés, mézeskalács díszítés fortélyait. A 7 alkalmon új embereket ismerhettünk meg és új barátságokat kötöttünk. Mindig szerettünk idejönni, mert mindig nagyon jó volt a hangulat. Különösen tetszett a zenészek játéka és a zenés-táncos foglalkozások. Mindig mosollyal és segítőkészséggel fogadtak bennünket a felnőttek (Zsuzsa néni, Szilvi néni stb.). Köszönjük a jóságot és a sok szeretetet, amit kaptunk. Mindig boldogan fogunk emlékezni ezekre az alkalmakra. Reméljük jövőre is találkozhatunk az itt látott és hallott csodálatos dolgokkal. Reméljük, máskor is találkozunk majd az itt megismert emberekkel. " A csapatok közti szoros küzdelmet végül a tollpihefúj ó-verseny döntötte el. Addig kellett egy erős tüdejű versenyzőnek fújkálva levegőben libegtetni egy tollpihét, amíg csak bírta szusszal. A résztvevők nagyon kitartóak voltak, társaik állhatatosan buzdították őket. Nem kis derültséget okozott az egyik versenyző, aki már a teremből is kifújkálta a tollpihéjét, de rendületlenül követte a folyosóra is, míg vetélytársai sorban kiestek, s végül ő lett a győztes. A versenyt értékelő csoport pedagógusokból, múzeumi szakemberekből állt. Egyetértettek abban, hogy mindenki egyformán lelkesen küzdött, a program végére a csapatok közt minimális pontbeli különbség volt. A jutalmak azonosak voltak; mindenki csokoládét és egy múzeumi kiadványt kapott. A gyerekek boldogan vették át a díjakat. A hangsúly nem azon volt, hogy kié a győzelem, hanem a közös tevékenységen, szórako-